III. Csillag- és bolygófedések

 

A Hold és a bolygók az ekliptika környezetében haladva időnként elfednek csillagokat, sőt egymást is kitakarhatják a földi megfigyelő elől. Először Arisztotelész jegyezte fel a Kr. e. 4. században, hogy a Hold elfedte a Marsot. Ebből a tudós levonta azt a következtetést, hogy a bolygóknak messzebb kell lenniük a Földtől, mint a Holdnak.

 

 

►A Hold elfedte a Spicat (alfa Virginis) 1995. március 19-én.  Az alábbi képsorozat az árnyékban lévő holdperemtől való távolodását mutatja a csillagnak. A képek 102 mm-es f/8-as Astrophysics refraktor primer fókuszában készültek, Olympus OM-1 géppel, diára.

	1.   Kilépés 00:12:58-kor			2.   A Hold távolodik. Az égitestek helyzete  kb. 10 perccel a kilépés után
	3.   A távolságuk a kilépés után kb. 20 perccel			4.   Az előbbi képekből készített .gif animáció (298 KB)

 

 

 

►A Hold elfedte az Aldebarant (alfa Tauri) 1996. október 01-én. A belépés 20:45:04 UT-kor, a kilépés 21:37:00 (?) UT-kor zajlott le Pécsen. A mellékelt kép a kilépés után 5 perccel mutatja a Hold és a csillag helyzetét fátyolfelhőn keresztül. A mellékelt fotó 102/816 Astrophysics refraktorral, fókuszkétszerezővel készült, Olympus OM-1 géppel, T-Max 400 negatívra.

 

 

 

►A Hold elfedte a Szaturnuszt 1997. november. 12-én 1:36 UT körül. Sajnos csak a belépés látszott (a kilépés előtt lenyugodott a két égitest), de az is csak 9 fok magasan, nyugtalan légkörön keresztül. A mellékelt fotók 102/816 Astrophysics refraktorral, fókuszkétszerezővel készültek, Olympus OM-1 géppel, T-Max 400 negatívra.

1.   A bolygó még távolabb a holdperemtől, nyugodtabb légkörben

2.   A fedés, horizontközelben.

 

 

►A Hold elfedni készül az Aldebarant (alfa Tauri) 1998. február 05-én. Belépés: 18h 23m 00-13s UT között, kilépés: 18h 58m 27s UT-kor. (102/816 APO, Olympus OM-1, Pécs)

 

 

 

►Hold-Szaturnusz fedések 2001-ben (A beszámolóm megjelent az Astra 2002. évi 1. számában, 6. oldal)

 

A tavalyi év utolsó két hónapjában kétszer is megfigyelhettük ama ritka jelenséget, hogy a Hold „ráment” a Gyűrűs Bolygóra. A két nevezetes nap november harmadika és december elseje volt.

A novemberi alkalommal minden körülmény kedvezőbb volt. Az ég teljesen tiszta, az átlátszóság és a nyugodtság jó volt és maga a jelenség is koraeste zajlott le, hétvégén. A jelenséget az aranyhegyi dűlői udvarunkból figyeltük meg öten, két távcsővel. Ropoli Laci 150/750-es Soligor newtonja és e sorok írójának 102/820-as lencsése jól mutatta az „égi karambol” előkészületeit, majd lezajlását. Rajtunk kívül még Dr. Básthy Magdolna, Nagy Judit és Nagy Zoltán is követte a jelenséget. Mindannyiunknak feltűnő volt a Hold gyors mozgása, amikor a Szaturnusz felé haladt ill. tőle távolodott. A jelenség olyan gyorsan zajlott le, hogy a nézelődés mellett mérésekre és fényképezésre alig maradt időnk. Két időpontot rögzítettünk csupán DCF óra segítségével:

a teljes eltűnés időpontja: 22h 01m 16s KÖZEI ill.

a teljes kilépés időpontja: 23h 09m 05s KÖZEI volt.

Az utóbbi kissé bizonytalan, mivel a mérés a távcsőre szerelt fényképezőgépen keresztül történt. Ugyanis számos fotót is készítettünk a jelenségről.

A Szaturnusz kilépése a Hold mögül (102/816 L, fókuszkétszerező, közgyűrű, Kodak 400 dia, Olympus OM-1, Gyenizse P.):

December első óráiban is megismétlődött a jelenség, bár a körülmények rosszabbak voltak. Előtte való este az ég felhős volt, így szó szerint borús hangulatban vártam a hajnali jelenséget. Néhány órás alvás után fél négykor keltem és nagy meglepetéssel konstatáltam, hogy az ég többé-kevésbé derült. Pécs fölött ismét létrejött a Mecsek és az északi szél kölcsönhatásából származó felhőlyuk, amin csak néha száguldott át egy-egy felhőfoszlány. A nyugodtság és az átlátszóság természetesen elég rossz volt, a kép folyamatosan hullámzott a 150/525-ös newtonban (105×) és szabad szemmel alig látszott néhány csillag. Ebből következően a jelenségnek csupán látványértéke volt, mivel pontos mérésre nem volt mód. Talán még az első és utolsó kontaktus volt nagyjából korrekten mérhető:

a gyűrű először érinti a Holdat: 03h 48m 35s KÖZEI

a gyűrű utoljára érinti a Holdat: 04h 52m 44s KÖZEI.

Gyenizse Péter

►Hold-Vénusz fedés és Jupiter együttállás 2008. december 1.

2008. december 1-én délután felhős, csöpörgős időben értem haza. Pedig igen jó lett volna ha a napközbeni derült, tiszta égbolt maradt volna. Ekkor zajlott ugyanis a Vénusz Hold általi elfedése. Már az Egyetemről figyeltem a szürkületi égen a Hold-Vénusz-Jupiter együttállást, drukkolva, hogy ne érkezzenek meg az időjárás előrejelzésben szereplő esőfelhők. Sajnos mégis megjöttek.

Némileg kapkodva szereltem össze a teraszunk félig fedett része alatt a 102/820-as lencsés távcsövemet. A pakolás, keresgélés közben folyamatosan csöpörészett az eső, hol jobban, hol kevésbé. A fedés előre jelzett időpontja előtt 5-6 perccel sikerült ráilleszteni a tubus végére a fényképezőgépet is.

Ekkor mintegy varázsütésre elhúzódtak a felhők a Hold-Vénusz-Juriter trió elől. A látványuk leírhatatlanul gyönyörű volt! A tiszta, front utáni levegőben vakított a fényük. A Hold hamuszürke fénye kiválóan látszott a sötét tengerek foltjaival. A halványszürke rész mellett pedig ekkor már tőle alig elválasztható módon, vakítóan fénylett a Vénusz.

Ekkor sikerült vaktában néhány "kockát" rálőni a Hold-Vénusz párosra. Mikor elkezdtem beállítani az expozíciós időt és az érzékenységet a Canon 350D fényképezőgépen, már el is tűnt a trió egy vastag felhő mögött, meghiusítva a belépés megfigyelését. Szerencsére az egyik fénykép elég jól sikerült, sőt igen reálisan adja vissza a felhőfoszlányokkal tarkított látványt.

 

	1.   A Hold-Vénusz-Jupiter trió a szürkülő égbolton, esőcseppek között			2.   Hold és Vénusz felhővel, két perccel a belépés előtt
	3.   6-7 magnitudos csillagok is látszanak a felvételen

Éppen átkoztam a felhők jó dolgát, amikor csörgött a telefon és Fábián Szabolcs kollégám jelentkezett az Ormánságból, Vajszló mellől. Ott éppen elvonult egy zápor és kiderült az ég. Elmondása szerint szinte vakítottak az égitestek, zavarták a vezetésben. Feltűnt neki a szoros együttállás és ezért hívott fel. Kérésemre megállt az autójával és élőben közvetítette mobiltelefonon át a jelenséget, a Vénusz halványodását, majd eltűnését. Sajnos akkor még nem volt a kezem ügyében a DCF óra, így nem tudtam az időpontot lejegyezni. Minden esetre nagyon irigyeltem Szabolcsot.

Felhívtam Keszthelyi Sanyit, hogy Reménypusztán milyenek a viszonyok, de "megnyugtatott", hogy ott is beborult az ég az első kontaktus előtt.

Pécs donátusi része fölött majd háromnegyed óráig vastag felhők húztak kelet felé, de kb. negyed órával a kilépés előre jelzett időpontja előtt kitisztult az aktuális égrész. Ekkor riasztottam gyermekeimet a látvány megfigyelésére. Balázs és Sári binokulárokkal felszerelkezve jelentek meg.

A kilépés teljesen zavartalanul megfigyelhető volt. A távcsőre szerelt fényképezőgépen keresztül 18:24:47 KÖZE-kor láttam felvillanni a Vénusz első sugarát. Balázs kb. 1 másodperccel később látta meg.

 

	4.   Ismét megjelenik a Vénusz			5.   Kilépés II.
	6.   Kilépés III.			7.   Kilépés IV.
	8.   Kilépés V.			9.   Horizont közelében a refrakció már torzította a Hold alakját, az abszorpció pedig elvörösítette a színüket

GIF animáció a kilépésről (369KB).

A bolygó fénye gyorsan nőtt. Korongja kb. 18:26:30 KÖZEI körül vált el a Holdtól, de ez nagyon bizonytalan adat. Sajnos az alacsony magasság miatt a légykör nagyon nyugtalan volt. A kilépésről készült fényképek sem sikerültek éppen ezért teljesen élesre.

Minden esetre nagy élmény volt a három legfényesebb éjszakai vándor szoros közelségének, sőt fedésének megfigyelése. Nem vagyok elégedetlen az eredménnyel, mivel a felhők megjelenése után ennyire sem számítottam.

A felvételek 102/816-os Astrophysics refraktorral, valamint Canon350D fényképezőgéppel készültek.

Gyenizse Péter

(A beszámoló először a www.pecsi-csillagok.fw.hu lapon jelent meg.)