A pécsi napfogyatkozás expedíció krónikája és eredményei

(Meteor 2006/7-8. pp. 26-31.)

Az 1999. augusztus 11-i napfogyatkozás után valószínűleg minden hazai műkedvelő csillagászban felmerült az az olthatatlan vágy, hogy ismét átélje a totalitás sejtelmes, egyedi, magával ragadó hangulatát. Így voltunk ezzel mi is, ezért nem volt kétséges számunkra, hogy valamilyen formában eljutunk Törökország déli részére és megnézzük a 2006. március 29-i teljes napfogyatkozást. Az egyik szeptemberi csillagászati földrajz előadás után, amin szó esett a nevezetes jelenségről is, számos egyetemi hallgató jelezte, hogy szívesen részt venne egy ilyen célból induló megfigyelő-expedíción. Ekkor kezdtük el megszervezni Pécsről induló buszos túránkat, amely most már elmondhatjuk, hogy teljes sikerrel járt. Az expedíciónak 42 résztvevője volt, zömmel földrajz szakos egyetemi hallgatók és oktatók, de szép számmal képviseltették magukat az ország minden részéről érkező amatőrcsillagászok is.

            Március 25-én (szombaton) délután indultunk Pécsről, és ugyanide értünk vissza nyolc nap múlva, április 2-án (vasárnap). Összesen 5200 km-t tettünk meg, melynek nagyobb részét a két ország közötti jelentős távolság adta ki, de a hazánknál nyolcszor nagyobb területű Törökországban is sok kilométer került a tahográf korongjára. Útvonalunk odafelé vázlatosan a következő volt: Pécs – Belgrád –­­ Nis – Szófia – Çanakkale – Antalya (innen csillagtúrákat tettünk), majd visszafelé: Antalya – Isztambul – Szófia – Nis – Belgrád – Pécs.

            Az első jelentős állomásunkra, a Dardanellák ázsiai oldalán épült Çanakkaleba, vasárnap/hétfőn éjjel értünk. A minden igényt kielégítő szállodában végre kinyújtóztathattuk elgyötört tagjainkat. Hétfőn délelőtt rövid séta során tekintettük meg a kikötő környékét, az 1915-ös csaták emlékeit, és a Trója című filmben használt falovat. A parti sétányról nyomon követhettük a másfél kilométer széles tengerszoros hajóforgalmát, a halászok munkáját és jó rálátásunk volt a Kilit Bahir (Tengerek Lakatja) erődre. A továbbinduláskor ért minket a nap meglepetése miszerint, a buszból megpillantottunk két ismert budapesti amatőrcsillagászt, akik a látnivalókra koncentrálva, jelzéseinkre nem reagálva elsétáltak a part felé. Milyen kicsi a világ!

            A hétfői nap további része döntően utazással telt, de sikerült beiktatni a programba a híres ókori város, Pergamon, romjait. A mai Bergama feletti dombon tárták fel a Kr.e. II. században virágkorát élő felsőváros maradványait. Sajnos több másik romkerthez hasonlóan a leletek nagyrésze ma a berlini, római stb. múzeumokban van kiállítva. Így is lenyűgöző látványt nyújtottak Attalosz és Eumenész palotájának maradványai, a meredek színház, az Athéné- és a Dionüszosz-templom, valamint a városfal, a katonák és a polgárok házainak romjai. A Toros-hegység nyugati nyúlványain átkelve éjszaka értünk át az Égei-tengertől a Földközi-tenger partjára. Elfoglaltuk szobáinkat Antalya város keleti részén fekvő Lara Falcon Hotelben, ahol négy éjszakára rendezkedtünk be.

            Antalya gyönyörű helyen fekszik, a róla elnevezett öböl nyugati felében, két-háromezer méter magas hegyek lábánál. A tengerpart részben fürdésre alkalmas, épülő homokos, részben pusztuló, sziklás magaspart. A keddi napon szabadprogram keretében lehetett megtekinteni a várost és környékét, vagy pihenni a szállodában. A legtöbben iránytaxikat fogtunk és minimális viteldíj ellenében bevitettük magunkat a belvárosba. Itt megállapítottuk, hogy a szemmel láthatóan fejlődő nagyváros magja is részben átépült és kevés látnivalót tartogat számunkra. Érdekes volt a Hadrianus-kapu, amit a császár bevonulására emeltek 130-ban, a bizánci alapokra épült Csonka-minaret, és a bordázott oldalú Yvli-minaret. Ezek megtekintése után egyesek hajóra szálltak és a tengerről is megcsodálták a változatos, vízesésekkel tarkított partot. Mások taxival a környező nevezetes romok felfedezésére indultak. Az egyik ilyen volt az V. század óta kihalt Termesszosz ami átlagosan 1000 méter magasan fekszik a Rózsák-hegye oldalában. Számos érdekes görög és római kori épülete zavartalanul maradt fent, ugyanis háború sohasem pusztította el. A másik célpont a szintén görög alapítású Aspendos volt. Ez a romváros elsősorban csodálatos épségben megmaradt 20 000 fő befogadó képességű színházáról nevezetes, de itt is áttekinthettük egy egész ókori város szerkezetét a különböző funkciójú épületekkel.

            Délután nyilvánvalóvá vált, hogy a napfogyatkozás jelentős csillagászat iránt érdeklődő tömeget vonzott erre a környékre, ugyanis az útitársainkon kívül számos külföldi kolléga próbálgatta műszerét a szálloda parkjában. A vacsora után zajlott le a másnapi jeles eseményre vonatkozó utolsó egyeztetés a szálloda halljában. Megbeszéltük a megfigyelési lehetőségeket, a meteorológiai viszonyokat, illetve aki nem tette meg korábban, az rögtönzött technika óra keretében napszűrőt készíthetett távcsövére és teleobjektívjére kartonból és szűrőfóliából.

            2006. március 29. (szerda). Elérkezett a régóta várt nap! Az előzetes egyeztetés alapján csapatunk két részre vált. Az egyik fele Dr. Nagyváradi László és Pirkhoffer Ervin vezetésével a szálloda melletti kellemes parkban állította fel a távcsöveket és fényképezőgépeket, a másik fele Dr. Gyenizse Péter vezetésével buszra szállt és a Side melletti Kumköy üdülőtelepen keresett észlelőhelyet.

            Az antalyai csapat főleg egyetemi hallgatókból állt, akik elsősorban a tanszék 150/750-es newtonjával követték a jelenséget. Legfontosabb feladatnak a jelenség átélését, a környezet megfigyelését tekintették. Beszámolóikból kitűnik, hogy nagy hatást tett rájuk a részleges fázisban a színek tompulása, a hőmérséklet erős csökkenése, valamint a totalitás alatt a korona látványa és az ég színe. Többen nem látták a hét évvel korábbi teljes napfogyatkozást, nekik különösen nagy élmény volt átélni a nappali sötétséget. A jelenségről számos alap- és teleobjektíves fényképet is készítettek. Ki kell emelni a hallgatók közül Cséplő Pétert, aki nagyon szemléletes felvételsorozatot készített. Az öblöt szegélyező hegyvonulatot örökítette meg megfelelő időközönként, ami lehetővé tette a színek telítettség-változásának, valamint az árnyék vonulásának a rögzítését. Kényszerűségből a szállodánál maradtak a pécsi csillagász szakkör tagjai, Katona András és Bakács Gabriella is. Ők a többiekkel együttműködve, 114 mm-es newtonjukkal vizuálisan észlelték a jelenséget, illetve Fuji digitális fényképezőgéppel és videokamerával örökítették meg a fényváltozást és a totalitást. Számos jól sikerült felvételük látható az MCSE honlapján is. Különösen érdekes az, amelyiken a közeli hegyek még sötétek, míg a távolabbi vonulatot már megvilágítja az újjászülető Nap, szemléletessé téve a holdárnyék határát. Pirkhoffer Ervin vezetésével szélsebesség, hőmérséklet és páratartalom mérések születtek. A kanalas szélmérő a részleges fázis alatt legtöbbször állt, csak néha jelzett 5 km/h-s légmozgást. A totalitás környékén azonban többször mértek 10-15 km/h-s szelet is. A hőmérsékletet és páratartalmat napon rögzítették. Az előbbi 43,7-ről 17,1 °C-ra csökkent, az utóbbi 12,6-ról 85,3 %-ra nőtt. A 26,6 °C-os lehűlésnek tudható be, hogy az eleinte fürdőruhában napozó hölgyek hosszú nadrágban és pulóverben fejezték be a megfigyelést.

            A résztvevők másik fele nagyobb részben amatőrcsillagászokból állt, illetve olyan hallgatókból és érdeklődőkből, akik ki szerették volna használni a totalitás alatti maximális 3 perc 45 másodperces sötétséget. A plusz fél percért reggel fél nyolckor buszra szálltak és hetven kilométert utaztak kelet felé. A vállalkozás nem volt kockázatmentes, hiszen nem lehetett tudni, hogy milyen lesz a forgalom, sőt előzetesen kiválasztott, letesztelt észlelőhely sem volt. Végül is Kumköy üdülőtelep szállodái között jutottak le busszal majdnem teljesen a partig. Mivel az utazás a vártnál zökkenőmentesebb volt, ezért bőven volt idő a kipakolásra és az előkészületekre. Az észlelőhely koordinátáit GPS-el határozták meg (36,808° É, 31,340° K), majd az Emapwin programmal kiszámoltatták a kontaktusok várható időpontját. A csapat itt ismét osztódott, ugyanis egyesek az egyik szálloda füves területét, mások a homokos partot részesítették előnyben. Az adott partszakaszon egyébként igen nagy volt a nyüzsgés, legalább hetven (főleg német) amatőr rendezgette körülöttük távcsöveit, fényképezőgépeit, jegyzeteit.

             Az első kontaktus közeledtével az emberek többsége befejezte a mászkálást, beszélgetést és műszereik mögé húzódtak. A Szabó Barna, illetve Dömény Gábor által végzett mérések alapján a belépés 09:38:36 UT-kor történt.

Az egyre jobban fogyó napkorongot különböző műszerekkel figyelték meg. A teleobjektívek, monokulárok, binokulárok, kistávcsövek mellett 102 mm-es refraktorokkal és 150 mm-es reflektorokkal rendelkezett a csapat. Külön ki kell emelni Megyeri György gyöngyösi amatőr által hozott, Coronado szűrővel felszerelt 60 mm-es refraktort, amivel már a teljesség előtt is látni lehetett a protuberanciákat. A látvány élvezetén túl számos szép, részletes fotó és mérés készült ezekkel a műszerekkel. Jól sikerültek Botfa Zsolt, Busa Sándor, Dr. Gyenizse Péter, Mérei András és Szabó Máté analóg és digitális fényképei, melyek közül szintén letölthető néhány az Internetről. Ezeken kiválóan láthatók a totalitás alatt a protuberanciák, a korona alakja, és a szálas szerkezet. A részleges fázis követését csak a nyugaton felbukkanó, és a Nap elé úszó felhőfoszlányok tették változatossá. Néhány perccel a teljeség előtt színpompás 22°-os halóval lepték meg a megfigyelőket a cirruszok, bár ekkor legtöbben inkább azok gyors eltávozását kívánták.

            A totalitás előtt szinte tapintható volt a feszültség. Elcsöndesedtek az emberek, csak néha hallatszott egy-egy odavetett megjegyzés. Mindenki koncentrált. Van aki a minél pontosabb kontaktusmérésre, van aki az exponáló zsinór jól időzített lenyomására. Megjelentek a Baily-gyöngyei, bár kevésbé jellegzetesen, mint 1999-ben. Az utolsó másodpercben készített fényképeken két nagyobb és két kisebb gyöngy vehető ki. Busa Sándor sorozatán valósághűen követhetjük végig ezek elhalványodását, eltűnését.

            És eltűnt a fotoszféra utolsó morzsája is! A teljesség alatt egyesek meredten bámulták az eget és magukba itták a jelenség varázslatos hangulatát, mások idegesen csattogtatták a fényképezőgépeket és váltogatták a műszereket. Leírhatatlan élményt nyújtott az elsötétülő égen megjelenő koromfekete korong, körülötte a sejtelmes fényű koronával.

A napkorona főbb erővonalai fényképek alapján (Gyenizse Péter rajza)

Ennek a pár percnek a hangulatát igen jól adják vissza Szabó Barna észlelőnaplójának sorai: „A gyémántgyűrű megjelenését hatalmas ujjongás, éljenzés és tapsolás köszöntötte. Amikor ez a kis fénypont is kialudt (kontaktusmérésem szerint 10:54:57 UT -kor) mindenki ámulattal figyelte azt, amiért olyan sokat utaztunk fáradságot és pénzt nem kímélve, a totalitást. A szemünk elé táruló látványt sajnos sem szavakkal, sem pedig képekkel nem lehet leírni, megörökíteni. A Hold mögé bújt Nap látványa egészen más és sokkal látványosabb volt, mint legutóbb 1999-ben. A napkorona szerkezet strukturáltabb, látványosabb volt. A napkoronából az egyenlítővel párhuzamosan hosszú, szálkás ívdarabok húzódtak. A pólusoknál ezek jóval rövidebbek voltak. A protuberanciák ezúttal nem az egész holdkorong körül voltak láthatók, hanem a belépéskor az elhalványuló-, valamint a kilépéskor a felfénylő gyémántgyűrű köré csoportosultak. A horizont alja narancsos fényben pompázott és ekkorra a Vénusz fényesen ragyogott az égbolton. Kis keresgélés után a Nap és a Vénusz között a halvány Merkúrra is figyelmes lettem. Egyik észlelőtársunk a Capellát is megtalálta. Igen nagy szerencsénk volt, hála Allahnak, hogy a látványt a felhők takarása nélkül tudtuk élvezni.”

A szabad szemmel is kiválóan megfigyelhető, de binokulárral döbbenetes látványt nyújtó, messzire kinyúló, 3-3 oldalirányú koronanyúlvány tagoltabbá, érdekesebbé tette a naplégkört a hét évvel korábbihoz képest. Sajnos a korona finom árnyalatai, szerkezete most sem volt visszaadható teljes mértékben fényképeken. Dr. Gyenizse Péter a hét évvel ezelőtti fogyatkozáshoz hasonlóan most is feltérképezte fotói alapján a napkorona főbb „erővonalait”, ami most egyértelműen a minimum-korona jellegzetességeit mutatja.

Protuberanciából viszont kevesebb tűnt elő, és azok sem voltak olyan nagyok és összetettek. A fotók alapján elmondható, hogy a legmagasabb protuberanciák csak 30-45 000 km magasak voltak, ami messze elmarad az 1999-ben tapasztaltak mögött.

A totalitás után ismét megjelentek az első Baily-gyöngyök (10:58:39 UT – Szabó Barna), amelyek közül két nagyobb, egymástól jelentősen elkülönülő sáv volt a legfeltűnőbb. Közöttük és mellettük kisebb fénypöttyök is látszottak.

Az árnyék elvonult a szárazföld irányába. Míg délen az ég lassan visszanyerte kékes színét, addig északon kifejezetten szürkévé vált. Az északnyugati horizont feletti felhők csodálatos látványt nyújtottak. Piszkosfehér színű, fénylő magjukat határozott szürkés perem vette körül.

A Kumköy megfigyelők nem regisztráltak különbséget a szél sebességében, szinte folyamatosan fújt, kisebb-nagyobb lökésekkel. A hőmérséklet árnyékban 28,3-ról 17,7 °C-ra csökkent, ezzel párhuzamosan a páratartalom 44,7 %-ról 77,0 %-ra nőtt. Mindkét adatsorban megfigyelhető, hogy a totaltás környezetében 10-15 percig lényegében nem változott a mért érték, a légkör tehetetlensége miatt. Ezzel szemben az antalyai, napon végzett méréseknél jól kivehető, éles csúcs jelentkezik a teljesség alatt.

A fogyatkozás második fele már kevesebb izgalmas eseményt produkált. A Vénusz 11:05 UT-ig volt megfigyelhető. A táj megszokott színei fokozatosan visszatértek, de a Nap melegét csak 11:30 UT után lehetett ismét érzékelni. A fogyatkozás utolsó perceiben (12:01 UT-tól) a Hold hegyvonulatai mögül ismét előbukkantak a napfoltok, melyek szép látványt nyújtottak a kövér napsarló peremén binoklin keresztül is. A napfogyatkozásnak véget vető 4. kontaktus Dömény Gábor mérése szerint 12:13:29 UT-kor, Szabó Barna szerint 12:14:29 UT-kor következett be.

A fogyatkozás vége után gyorsan összepakoltunk, ugyanis a tervek szerint rövid látogatás következett a közeli Side rommezején. Néhány perces buszozás után szemünk elé tárult a nagy kiterjedésű romváros. A X. században elnéptelenedett település mai napig megőrizte eredeti szerkezetét, kiváló kutatási témát nyújtva az urbanistáknak. Antalyatól eltérően itt számos felhívás, hirdetés foglalkozott a napfogyatkozással. Utcai árusok kínálgattak napkoronával, valamint angol és török (Güneş Tutulmasi – teljes napfogyatkozás) felirattal díszített képeslapot és pólót.

A csütörtöki nap nagy része ismét utazással telt, amelynek célpontja a földrajzos berkekben méltán híres Pamukkle (Gyapotvár) vízeséseinek és a körülötte fekvő Hierapolisz városánaknak a megtekintése volt. A két nevezetes hely egy 250 méter magas domb déli oldalát foglalja el. Megközelítése nem egyszerű a keskeny út miatt, ami a nagy kiterjedésű nekropolisz (temető) maradványai között kanyarog. De a dombra feljutva páratlan látvány tárult a szemünk elé! A nagyrészt feltárt város kapuival, útjaival, fürdőivel, színházával és templomaival beborította a domboldal nagy részét. Lábánál pedig ott húzódik hosszan a ragyogó fehér édesvízi mészkővel borított párkányok és vízesések sokasága, amelyeket a tektonikus repedések mentén feltörő, 35 °C-os termálvizekből kiváló karbonátok hoztak létre.

Pénteken a kelő nap már lázas készülődésben talált mindenkit. Elérkezett a hazautazás ideje. Ez azonban a nagy távolság miatt két ütemben zajlott le. Ezen a napon „csak” Isztambulig jutottunk el, ahol az óváros egyik patinás szállodájában hajtottuk nyugalomra a fejünket. Szombaton délelőtt egy gyors városnézést hajtottunk végre. Megtekintettük a Nagy Bazárt, a Hippodrom tér obeliszkjeit, majd a Kék Mecset hihetetlenül finom növényi ornamentikával díszített kupoláit. Lenyűgöző, de kissé komor volt a IV. században épült Aja Szófia óriási tömege és sötét termei, amit kissé oldottak a falakat borító keresztény mozaikok. A galérián nagy álmélkodással fedeztük fel I. László királyunk lányát, Piroskát, aki Eiréné néven volt császárné Bizáncban. Néhány gyorslábú útitársunk még a Topkau Szerájon is végigrohant. Sajnos még hosszú út állt előttünk, így délben, egy csoportkép után indultunk is haza. A gyors határátkeléseknek köszönhetően a vártnál hamarabb, vasárnap délben Pécsen is voltunk.

Csoportkép a Kék Mecset előtt (Katona András felvétele)

Összességében úgy érezzük, hogy az expedíció beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Láttunk érdekes embereket és tájakat, megnéztünk számos világhírű műemléket, de ami a legfontosabb, zavartalanul megfigyeltük a teljes napfogyatkozást. Ezzel kapcsolatos érzéseinket talán legjobban Dr. Sramó András Kumköyben született szösszenete foglalja össze, amely zárszónak is kiválóan megfelel:

Kilyukadt az ég

és sötétség

ömlött a Földre.

A lyuk mögött

ott vergődött

a szárnyas isten.