Beszámoló a 2006. március 29-i teljes napfogyatkozás megfigyeléséről

készítette: Gyenizse Péter

Az említett teljes napfogyatkozás megfigyelésére expedíciót szerveztünk a Pécsi Tudományegyetemen. Elsősorban geográfus hallgatók, illetve az ország különböző részéről érkező amatőrcsillagászok vettek részt rajta. A túra részleteiről most nem írok, majd igyekszem a nyári tematikus számba részletes beszámolót készíteni.

Törökországban Antalya K-i részén, Lara városrészben, a Falcon Hotelben volt a szállásunk. A csapat egyik fele ennek tengerparti udvaráról nézte a fogyatkozást. Zömmel egyetemisták, Dr. Nagyváradi László és Pirkhoffer Ervin vezetésével. Katona András (pécsi amatőr) innen készült képei elérhetők az MCSE honlapon. Jól bemutatják a környezetet.

A csapat másik fele, főleg amatőrcsillagászok, reggel buszra ült és elutazott Side mellé Kumköy nevű üdülőfaluba. A csapatot én vezettem. Sikerült találni egy kellemes, tiszta homokos tengerparti szakaszt, ahol megfelelő infrastruktúra is volt.

         Az észlelőhely koordinátái: szélesség: 36,808° É, hosszúság: 31,340° K. Ezt GPS-el mértük meg. Az Emapwin programmal kiszámoltuk a kontaktusok időpontját a jelzett helyre. Ezt ismertettem a többiekkel. Kontaktusmérést Szabó Barna és Dömény Gábor végzett. Gondolom ők elküldték az eredményeiket. Sajnos nekem az első és a második kontaktus között lemerült a GPS-em, így csak az elsőről van mérési adatom. Szerintem 12:38:40-kor harapott be a Nap. (A megfigyelés fényképezőgépen keresztül készült.)

         A legfontosabb feladatomnak a jelenség fotózását tartottam, illetve a totalitás „átélését”. A fotókat 102/820-as Asrtophysics refraktor saját fókuszában készítettem Fuji Sensia 100 diára, Olympus OM-1 géppel. (Ugyanez volt a felszerelésem 1999-ben is.) Vizuális megfigyelést egy 10x50 binoklival és szabad szemmel végeztem.

         A részleges fázisról 5 percenként készítettem felvételt. A totalitás alatt 1/1000-től, 1 másodpercig változtattam a záridőt. A totalitás alatt sikerült megörökíteni:

- a Baily-gyöngyeit (belépésnél alig látszott, kilépésnél valamivel jobban),

- kromoszférát,

- a protuberanciákat (kevesebb volt és kisebbek, mint 1999-ben),

- és a korona rétegeit, szerkezetét.

Kevesebb és kisebb protuberanciát láttunk, mint ’99-ben. Ezeket átrajzoltam a falra kivetített diáról papírra, így született a mellékelt rajz (1. ábra). Ez jól bemutatja az alakjukat és a változatos formájukat. Érdekes módon ’99-ben nem láttunk olyan egyenes pálcika-szerű protuberanciát, mint ami most DNy-ra nyúlott ki. A főbb adataikat lemértem a vetített képről, ezeket a 1. táblázat tartalmazza.

1. ábra. Fotók alapján készített rajzok a nagyobb protuberanciákról

1. táblázat. Az első ábrán látható protuberanciák fotókról mért magassága

         A korona alakja nagyon érdekes volt szabad szemmel, binokulárral, és fényképezőgépen keresztül nézve is. Elég jól mutatta a minimumkorona jellegzetes vonásait. Lenyűgözök voltak a Nap egyenlítője közeléből kinyúló hosszú korona filamentek. Ma is megborzongok, ha felidézem amit akkor éreztem. Sokkal látványosabb volt a megjelenése, mint hazai fogyatkozáskor. Nem volt annyira tömör a külső korona, hanem az említett K-i és Ny-i, messzire kinyúló filamentek uralták. 3-3 köteg volt látható mind a két oldalon szabadszemmel. Binoklival és távcső+fényképezgépen keresztül, valamint a fotókon persze sokkal több részlet látszott.

         1999-hez hasonlóan most is elkészítettem a diák alapján a napkorona főbb „erővonalait” bemutató vázlatomat (2. ábra). Összevethető a Meteor 99/12-es számában, a 28. oldalon megjelent rajzzal. Egyértelműen látszik a napaktivitásból adódó különbség.

2. ábra. A napkorona „erővonalai”

         A diákat digitalizáltam, és elkészítettem a Photoshoppal a teljes napkoronát bemutató montázst. (3. ábra)

         A totalitás alatt a csapat minden tagja látta a Vénuszt, amit én 13:05-ig tudtam szabad szemmel követni. A csapat 20 %-a látta a Merkúrt, és 10 % a Capellát.

3. ábra

         A fények, színek tompulását kb. 50%-os fedettség után lehetett érezni. A totalitás alatti horizont színeit kiválóan bemutatják az internetes fotók. Ezek ’99-hez hasonlóan most is nagy hatással voltak rám. Különösen érdekesek voltak az észak felé látható felhők, amelyek közepe világos volt, de sötétszürke kontúr vette körül őket. A totalitás befejeztével az árnyék után néztünk, és egy fél percig döbbenetes volt különbség az északi sötétszürke égrész és a déli világoskék között. Éles határ nem volt a kettő között.

         A hőmérséklet jelentősen megváltozott. Míg a fogyatkozás első felében igen melegem volt pólóban, sőt le is égtem, addig a totalitás alatt szabályosan fáztam, kihűlt a kezem. 13:00 után volt feltűnő a hűlés és 14:30 után kezdtük ismét érezni a Nap melegét.

A fogyatkozás legalább olyan katartikus élményt nyújtott, mint amilyen a ’99-es volt. Sokkal nagyobb hatással volt rám, mint a gyűrűs napfogyatkozás. Érthető módon.