15h 54m korú holdsarló megfigyelése 1997. március 09-én

(megjelent az Astra 1997/3. számában -  p. 5.)

Már napnyugta előtt fél órával a pogányi repülőtér szomszédságában helyezkedtem el, ahol a horizonton nem zavarta a kilátást egyetlen hegy, vagy terepi akadály sem. Csupán az előttem emelkedő dombocskák takartak ki valamennyit a látóhatár feletti koszcsík aljából, ami amúgy is holt terület volt számomra. A Ny-i ég ekkor még teljesen derült volt, a horizont menti piszkos sáv is csak kb. 1 fok magasságig húzódott, a szántóföldön őzek legeltek, tehát minden ideálisnak látszott elsőre. Azonban ahogy a Nap egyre lejjebb ereszkedett, úgy az eddig csak a K-i oldalt borító felhők is fokozatosan a zenit körüli területig, majd szórványosan a Ny-i oldalra is áthúzódtak. Szerencsére a az aktuális égrészre csak néhány kisebb felhő jött rá és általában azok is megálltak 5-10 fok magasan. Bizonyára az használt, hogy hangos szóval riogattam őket.

Már a helyi napnyugta pillanata (16:41 UT) után néhány perccel elkezdtem tanulmányozni egy 20X60-as binokulárral a kiszemelt égterületet, de majdnem fél óráig nem találtam semmit. 17:05 UT-kor megérkezett a párom, Nagy Judit is és ezután együtt folytattuk a kutatást. A binoklis megfigyelést nagyon elősegítették a közeli kisebb-nagyobb felhőcafatok mivel könnyen lehetővé tették a szem beállítását végtelenre. És persze a fotóállvány is jól jött a nehéz távcső megtartásához. 17:09 UT-kor - amikor már kezdett fogyni a türelmem és az utolsó nagy rohamot indítottam - az előre várt helytől kissé jobbra (É-ra), alig 1,5 fok magasan, hirtelen beugrott a látómezőbe egy hajszálvékony, sárgás, majdnem egyenes vonal. Valószínűleg alig egy-két perccel korábban bukkanhatott ki egy felhőcsíkocska alól.

A horizonttal kb. 20-30 fokot zárt be, a nyugtalan légkör miatt kissé hullámzott, remegett. Binoklival nézve a közepén megszakadt, csak néha látszott összefüggőnek a két szélső harmada. A legérdekesebbnek azt tartom, hogy alig volt ívelt, csak a két széle hajlott felfelé kissé. Hossza talán 80-90 fokra volt tehető távcsővel. A binoklis megpillantás után 15-20 másodperccel már puszta szemmel is megpillantottam. Nagyon nehezen látszott a közvetlen és az elfordított látás határán, mint egy kicsi, majdnem vízszintes, tűszerű, narancsossárga vonalacska. Csak nagy igyekezettel tudtam szemmel tartani, de 17:13 UT-kor szabad szemmel sajnos végleg elveszítettem. 17:15 UT-kor binoklival újra megtaláltam, de szabad szemmel már nem láttam, mert elkezdett belesüllyedni a koszcsíkba. Távcsővel egészen 17:19 UT-ig tudtam követni, de ekkor már csak homályosan látszott, majd eltűnt a dombtető felett kb. 0,5 fokkal.

Mindent összevetve binokulárral 10, szabad szemmel 4 percig tudtam nyomon követni. Ha az a fránya kis felhő feljebb lett volna, akkor minden bizonnyal már pár perccel korábban megláttam volna. Így kora első szabadszemes megpillantásakor: 15h 54m (újhold után).

Levezető gyakorlat képen még megnéztük a Hale-Bopp üstököst, ami a sarlóval ellentétben kiválóan látszott ÉNy-on, vízszintesen nyújtogatva sárgás csóváját.

Gyenizse Péter