Szabadszemes Hold-térkép a XX. század végén

(Részlet a Meteor 1999/4. számában megjelent cikkből - pp. 23-29.)

 Már évek óta izgatott egy szabadszemes Hold-térkép elkészítése. Korábban is próbálkoztam a tengerek minél pontosabb megfigyelésével - szórakozásképpen. Többször sikerült egyenetlenségeket megpillantanom a terminátoron, de ezeket nem jegyeztem fel. A végső lökést ez irányba Keszthelyi Dániel fordítása adta (Meteor 1998/10. p. 31. és 34.), ekkor kezdtem el a rendszeres észlelést és rajzolást.

1998. július 8. és december 26. között 29 db megfigyelést készítettem 26 esti és 3 hajnali alkalommal. A látottakat 6,5 cm átmérőjű körbe rajzoltam be. A holdfázis bejelölése után eleinte az egész látható korongrészt, majd később csak az érdekesebb részeket rajzoltam le. Utána Hold-térképen (A. Rükl: Mondatlas, 1990) azonosítottam a látottakat, amihez legtöbbször egy 10X30-as monokulárt használtam. Ezekből az észlelésekből rajzoltam meg a mellékelt térképet.

Égi Kísérőnk felszínén 49 alakzatot azonosítottam be. Ezek közül 18 óceán, tenger, öböl, mocsár (tehát az átlagosnál sötétebb). 12 db világos alakzat (6 kráter és 6 más objektumcsoport). Az átlagos sötétségű objektumok közül, melyeket a terminátor torzulásából (kidudorodás, bemélyedés) vettem észre, 4 db volt hegység, 10 db volt egyedülálló kráter (ide soroltam a Sinus Iridiumot is) és 5 db csoportos alakzat. A fentieken kívül észre vettem néhány sugársávot és egyéb, néven nem nevezhető sötétebb árnyalatú területet is. A látott alakzatokat két csoportba lehet sorolni: a könnyebben ill. a nehezen észlelhető kategóriába.

Könnyebben megfigyelhető alakzatok:

1. Tengerek, óceánok. Legkönnyebben észrevehető formák, de alakjuk pontos megfigyeléséhez türelem kell. A terminátortól távolabb látszanak igazán jól. Észlelésükhöz a szürkület első fele tűnt jobbnak, mert akkor még nem vakít annyira a holdfény. Ilyenkor számos megfoghatatlanul kicsi részlet is feltűnik, amit biztosan nem lehet leészlelni.

2. Világos alakzatok. Rájuk is igaz, hogy magas helyi napállásnál látszanak könnyebben, de a fényesebbek a terminátoron is kiugranak. A feltűnőbbek KL-sal is látszanak. Közülük a könnyebben észlelhető a Langrenus foltja, az Aristarchos + Herodotos folt, a Schnellius + Stevinus + Furnerius környéke, a Tycho foltja, a Copernicus-kráter, és a Kepler-kráter. Az utóbbi négynél sugársávok is sejthetőek vagy láthatóak. Észrevételükhöz, alakjuk maghatározásához a szürkület közepe és második fele volt talán a jobb.

3. Terminátoron megfigyelt alakzatok. Kisebb szemszoktatás után egyértelmű vagy legalábbis EL-sal jól kivehető "dudorként" vagy "öbölként" figyelhetőek meg a fény-árnyék határon. Legjobban a szürkület vége felé, ill. sötét égen látszanak, amikor megnő a kontraszt a holdkorong és az égi háttér között. Néhányuk KL-sal is észrevehető volt. Általában legömbölyített formák, de többször hosszabb, hegyesebb kinyúlást is láttam. Az engem leginkább meglepő alakzat a Clavius-kráter volt, amelyet aug. 1-én és dec. 26-án is igazi kráterformának észleltem (nagy dudor a terminátoron, a közepén árnyékkal). Ebbe az alcsoportba 12 alakzat tartozik, melyeket az 1. táblázat tartalmaz.

1. táblázat

Nehezen megfigyelhető alakzatok:

1. Mérsékelten világos és sötét területek. Ezek árnyalatukban csak kissé különböznek a környezetüktől. elfordított látással megpillanthatóak, de helyzetük, határvonaluk nehezen azonosítható be pontosan. Ilyen például a világos területek közül a Möstling A és Lalande foltja, az Euclides-kráter vagy a fiatal kráterek sugársávjai.

2. Kráterek vagy krátercsoportok a terminátoron. Ezek elfordított látással is nehezen látható, éppen sejthető "dudort" vagy "öblöcskét" hoztak létre. Sokszor beazonosításuk is nehéz. Sajnos ide kell sorolnom az Albategnius-krátert is, ami csalódást okozott számomra, pedig több forrásból is tudom, hogy ennél sokkal jobban is látszhat. A 6 db általam megfigyelt ilyen alakzatot a 2. táblázat tartalmazza.

2. táblázat

Zárásként még egy-két gondolatot az észlelésről. Ugyan általánosan levontam azt a következtetést, hogy tengereket szürkületben, krátereket sötét égen lehet jól észlelni, de ez sokszor nem igaz. Érdemes naplemente után többször is megszemlélni holdunkat néhány percre, mert a szürkület különböző fázisaiban más-más emelkedik ki jobban. Sőt ugyanaz az alakzat megmutathatja több oldalát is.

Jelentős lehet a különbség két pl. 5 napos Hold között is, mivel más napszakban volt újhold, mások a librációs értékek és a naplemente/felkelte időpontja (tehát a szürkület ideje) is jelentősen eltolódhat egy holdhónap alatt. Ezért a terminátor futásában is jelentős eltérések lehetnek. Sok hónapi kitartó megfigyelés-sorozatot kell végezni ahhoz, hogy minden lehetséges részletet észrevegyünk a Hold felszínén. Valószínűleg erre vezethető vissza az is, hogy csak nehezen vettem észre az amúgy feltűnő Albategnius-krátert és biztos van még jó néhány más kráter, amit egyáltalán nem is volt módom megpillantani.

Mindenkinek ajánlom ezt a kis szemtornát, hiszen ha tudományos eredményeket nem is szolgáltat, a szemünk hold- és bolygóészlelésekhez való szoktatását jól szolgálja és a  Hold felszíni alakzatait is jobban megismerjük.

Gyenizse Péter