Köszöntöm!    Ön Gyenizse Péter honlapját olvassa.       Web: www.peter.gyenizse.hu       e-mail: gyenizse gamma.ttk.pte.hu

 

Ugrás a teljes egészében

olvasható publikációkhoz

 

 

 

 

 

 

 

 

Családi honlapok:

gyenizse.hu

nagyjudit.hu

 

 

 

A PTE Földrajzi Intézet honlapja

 

 

 

 

A Magyar Csillagászati Egyesület honlapja

 

 

(Ha felhasználja az alábbi cikkemet, kérem hivatkozzon rá. Ha hivatkozik, kérem azt jelezze a fejléc fényújságján olvasható e-mail címen! Köszönöm!

HIVATKOZÁS: Gyenizse Péter (2001): A zselici települések csoportosítása alaprajzuk természeti környezete alapján - statisztikai módszerekkel – In: Ember és környezet-elmélet, gyakorlat, PTE FI-DDNP, Pécs, pp. 175-186.)

A témában ld. még a A földrajzi energiák szerepe a zselici települések fejlődésében c. cikkemet.

 

A zselici települések csoportosítása alaprajzuk természeti környezete alapján - statisztikai módszerekkel

 

I. Bevezetés, célkitűzés

 

            A kb. 1160 km2 területű Zselic természetföldrajzi határait nem mindenütt tudjuk pontosan megadni, mivel geológiai és morfológiai viszonyai csak részben teszik ezt lehetővé. É-i pereme egyértelműen a Kapos-folyó szerkezeti árkában jelölhető ki. D-en és Ny-on azonban csak egy, a törésvonalak mentén a szomszédos kistájak (Fekete-víz síkja, Nagyatádi-dombság) felé fokozatosan lealacsonyodó szegélyterületet tudunk megjelölni. Így itt különböző kutatók és kutatócsoportok (kis eltéréssel) más-más helyen húzták meg a határvonalat (Hajdú-Moharos J.-Hevesi A. 1997, Kapronczay J. 1965, Lehmann A. 1971c, Lovász Gy. 1977, Marosi S.-Somogyi S. /szerk./ 1990). Mi Ny-on a Gyöngyös-patak és a Bárdi-patak völgyét, D felé pedig a Szigetvárt és Szentlőrincet összekötő vonalat tekintettük a Zselic peremének. K-felé a Baranya-csatorna É-D-i és a Bükkösdi-víz ÉK-DNy-i szerkezeti völgyét tekintjük határnak.

            Ezt a kistájat a PTE Földrajzi Intézetének több munkatársa vizsgálta már természeti- és társadalom földrajzi szempontból is (Gyenizse P. 2000; Erdősi F. 1976, 1979; Lovász Gy. 1971a, 1971b, 1976, 1977, 1979, 1982, 1985 stb.). Külön ki kell emelnünk azonban ezzel a területtel kapcsolatban Dr. Lehmann Antal munkásságát, aki a legjobb összegzést adta mindmáig a táj természeti értékeiről. A Zselic természeti földrajza c. művében nem csak a természeti környezet leírásával, hanem annak társadalmi-gazdasági hasznosíthatóságával is foglalkozott (Lehmann A. 1971c). Ugyanez érvényes a zselici üveghutákról írott műveire is (Lehmann A. 1969, 1971a, 1971b). A Zselici dolgozatokban megjelent cikkei pedig természetvédelmi szempontból elemzik kiemelkedő részletességgel a kistájat (Lehmann A. 1973, 1976, 1979, 1981).

            A települések és természeti környezetük összefüggéseivel már többen foglalkoztak a Pécsi Doktoriskola tagjai közül (Elekes T. 2001, Nagyváradi L. 1999, Wilhelm Z. 1999 stb.). Azonban mért jellemzők alapján, statisztikai módszerek alkalmazásával végzett csoportosításra még nem volt példa. Ezen dolgozatban azt a célt tűztük ki magunk elé, hogy viszonylag egzakt módon próbáljuk meg osztályozni a zselici településeket az őket körülvevő természeti környezet alapján. A számítógépes módszerrel kapott csoportokból egy-egy mintatelepülést, annak alaprajzát befolyásoló természeti hatásokat részletesen is bemutatjuk. És miért a Zselicet választottuk ki próbaterületként? Azért, mert a kistáj általunk kijelölt határain belül igen eltérő, a síksági jellegűtől a majdnem középhegységi formakincsű természeti környezettípusokig minden megtalálható.

 

 

II. Módszerek

 

            Dolgozatunkban statisztikai és kartográfiai módszereket használtunk fel.

            Első lépésben az 1:25 000-es méretarányú topográfiai térképekről leolvasott, lemért adatok segítségével próbáltuk meg jellemezni a települések belsőségének és a természeti környezetnek a viszonyát. Leolvastuk, kiszámoltuk a vizsgált kistáj 84 darab, XX. században önálló településének maximális tszf. magasságát (m), minimális tszf. magasságát (m), átlagos tszf. magasságát (m), maximális és minimális tszf. magasság különbségét (m), a település belsőségével érintkező lejtő maximális dőlését (relief, %), valamint a térképen ábrázolt legközelebbi felszíni víz (vízfolyás, tó, forrás) légvonalbeli távolságát (m). Ezek a mutatók elsősorban a települések morfológiai és hidrológiai környezetét jellemzik.

 

            Második lépésben a Syntax program DOS alatt futó változatával készítettünk elemzéseket a fent felsorolt jellemzők felhasználásával (Podani J., 1997). Az adatfeldolgozáshoz használt sokváltozós analízisek a következők voltak: 1. - hierarchikus klaszteranalízis (fúziós algoritmus: átlagos lánc, hasonlósági index: százalékos hasonlóság); 2. - ordinációs eljárás (standardizált főkomponens analízis). Természetesen nem minden korábban felsorolt jellemzőt vettünk bele az elemzésbe, hiszen több egymástól erősen függő, vagy éppen teljesen független is van köztük. A kísérletezések során a következő három adattípus adta a legjobb eredményt: tszf. maximális magasság; a maximális és minimális tszf. magasság különbsége és a maximális relief. (A három egymástól független váltózó – tszf. magasságok, max. relief, felszíni víztől való távolság – közül végül a víztávolságot nem használtuk fel, mert ez csak a csoportok összekuszálásához vezetett.)

            A települések közvetlen természeti környezetének jellemzésére, bemutatására pedig a már korábban is használt és bevált mikrokörnyezettípus térképet használtuk (Gyenizse P., 2000; m. a.). Ezen térképek igazán színesben rajzolnák ki egyértelműen a vizsgált települések alaprajzi fejlődésének lehetőségeit, de talán így szürke skálában is értékelhetőek lesznek.

 

1. ábra: A klaszteranalízis eredményeképpen kiadott hasonlóságok, azok hierarchia rendszere és az általunk kijelölt csoportbeosztás

 

 

III. Eredmények

 

            Az 1. ábra mutatja a Syntax program által kiszámolt települések közötti különbséget, a bevitt jellemzők alapján. Mint a koordinátarendszer függőleges tengelyén látszik, igazán nem beszélhetünk nagy különbségekről, hanem csak kis eltérésekről. A két főcsoport („A” és „B”) között a maximális eltérés csupán kb. 0,25 azaz 25%. (Igazi különbségek 50%-os eltérés fölött jelentkeznek.) Tehát az elemzésből levonható első számú következtetés az, hogy a vizsgált települések alapvetően hasonlóak (a megadott adatok alapján), és csak nehezen lehet jelentősen különböző csoportokra osztani őket.

 

1. táblázat: A klaszteranalízis eredményeképpen kijelölt csoportbeosztás

s.

név:

s.

név:

s.

név:

s.

név:

 

A - főcsoport

20

Gálosfa

68

Szatina

22

Gorica

 

A1 - alcsop.

21

Godisa

69

Szenna

23

Gödre

1

Almamellék

24

Gödreszentmárton

74

Szilvásszentmárton

34

Kán

2

Almáskeresztúr

25

Gyümölcsény

75

Szulimán

42

Karácodfa

30

Hörnyék

26

Hajmás

76

Tormás

45

Kishárságy

36

Kaposgyarmat

27

Helesfa

78

Töröcske

46

Kiskeresztúr

49

Magyarlukafa

28

Hetvehely

79

Vásárosbéc

66

Szabás

59

Sántos

29

Horváthertelend

80

Visnye

71

Szentkatalin

60

Sásd

31

Ibafa

82

Zselickislak

 

 

64

Somogyhatvan

37

Kaposhomok

83

Zselicszentpál

 

B - főcsoport

70

Szentbalázs

38

Kaposkeresztúr

 

 

8

Basal

72

Szentlászló

40

Kaposszentjakab

 

A3 - alcsop.

9

Becefa

84

Zsibót

41

Kaposszerdahely

4

Bakóca

11

Botyka

 

 

43

Kercseliget

5

Bánya

17

Csonkamindszent

 

A2 - alcsop.

44

Kishajmás

32

Jágónak

33

Kacsóta

6

Baranyajenő

48

Lipótfa

35

Kaposdada

39

Kaposszekcső

10

Boldogasszonyfa

50

Meződ

63

Somogyhárságy

47

Kispeterd

12

Bőszénfa

51

Mozsgó

67

Szágy

52

Nagypeterd

13

Bükkösd

54

Nyugotszent-

81

Zselickisfalud

53

Nagyváty

14

Csebény

 

erzsébet

 

 

56

Pata

15

Cserénfa

55

Okorvölgy

 

A4 - alcsop.

58

Poklosi

16

Csertő

57

Patca

3

Antalszállás

62

Somogyapáti

18

Dinnyeberki

61

Simonfa

7

Baranyaszent-

73

Szigetvár

19

Felsőmindszent

65

Somogyviszló

 

györgy

77

Tótszentgyörgy

 

            A klaszteranalízis alapján létrehoztunk két fő csoportot, illetve az egyiken („A”) belül négy alcsoportot (1. ábra és 1. táblázat). Az „A” főcsoportba a tipikus dombsági térszínek települései kerültek, míg a „B”-be a peremterületek lealacsonyodó részein elhelyezkedő, síksági jellegzetességekkel is bíró települései tartoznak. Az „A” főcsoportra a 145-280 méteres tszf.-i maximális magasság, a 10-60%-os településsel határos lejtés és az 5-60 méteres településen belüli magasságkülönbség jellemző. A „B” főcsoport esetében ezek az értékek kisebbek: a maximális tszf.-i magasság 140 m alatti, a max. relief 10% alatti, a települések belüli magasságkülönbség maximum 15 m. Az „A” főcsoporton belül megkülönböztetett négy alcsoport melyek kissé eltérő jellegzetességeket mutatnak. Ezek részletes ismertetésére később kerül sor.

            A vizsgált településeken főkomponens-analízist is végeztünk, amely a 2. ábrát eredményezte. Az elemzés során a számítógép a három kiválasztott tulajdonság alapján egy három dimenziós koordináta-rendszerben ábrázolta a településeket. A legtöbb információt nyújtó nézetben ezt számunkra két dimenziós, nyomtatható formába is átalakította. Ezen az ábrán vizuálisan is érezhetjük, hogy nincsenek jól elhatárolt csoportjaink (kevés a sűrű mag, de sok az átmeneti tag).

 

2. ábra: A csoportok grafikus ábrázolása főkomponens-analízis segítségével

 

A következőknek a statisztikailag kialakított osztályokat mutatjuk be röviden. Sajnos a dolgozat szűkös keretei miatt csak egy-két települést tudunk kiemelni és bemutatni részletesen. Ezen kiválasztott településeket az un. mikrokörnyezettípus térképek segítségével jellemezzük. Az un. mikrotérségeknek, azaz a belsőség közvetlen környékének természeti sajátosságai is jelentős hatást gyakorolhatnak az alaprajzra. Az osztályok bemutatásának sorrendje részben eltér a SYNTAX program által kialakítottakétól, mivel a földrajzos logika mást diktál. A csoportokat tehát nem, csak azok ismertetési sorrendjét változtatjuk meg. A tagoltabb, magasra kiemelt részektől haladunk a síkabb területekig.

 

* „A” főcsoport - dombsági települések. Az ide tarozó települések a legmagasabbra kiemelt központi területektől a lealacsonyodó peremi platókig mindenütt megtalálhatók. Ebbe a főcsoportba tartozik a települések 5/6-a. Négy alcsoportot különítettünk el benne.

 

* „A4” alcsoport - Ebbe az alosztályba a legjobban kiemelt területek települései tartoznak. Mint a 3. ábráról leolvasható, elsősorban az ún. Magas-Zselicbe koncentrálódnak. Ezen települések maximális magassága 210-280m, maximális reliefjük 15-40%, a településeken belüli magasságkülönbség 15-30m. Az ide tartozó települések nagy része (hasonlóan a többi csoporthoz) itt is völgytalpakon, völgyoldalakban jött létre. Az ilyen környezettel rendelkező településeket azonban majd az „A2”-es alcsoportnál tárgyaljuk meg. Ehhez az alcsoporthoz tartoznak azonban a völgyközi hátakon kialakult települések nagy része is és ezért innen emelünk ki egy példát.

Viszonylag ritkának mondható az az eset, hogy egy település erősen tagolt területen, völgyközi háton jöjjön létre. Ezek a falvak ugyanis ki vannak téve az erős szélből adódó hátrányoknak és forrásoktól, folyóvíztől is távol vannak. Még is találunk a vizsgált területen ilyet, azonban ezek a kislétszámú települések csupán a múlt században jöttek létre. Erre a legjobb példa a Zselic központi részén fekvő Kishárságy (4. ábra). A XVIII. sz. végén – az akkor még nagyobb forgalmú – É-D irányú – út mellett egy csárdát építettek. E mellé települtek nem sokkal később német, majd magyar zsellérek is. Itt tehát a helyzeti energia nagy szerepet játszott már a település kialakulásakor is. A települést K-i és Ny-i irányból meredek, csuszamlásveszélyes domboldalak határolják, így terjeszkedése csak É-D irányban volt lehetséges. A szilárd burkolatú utak kiépítésével a falu zsákutcává vált, így a korábbi telepítő tényező elvesztette értelmét. Ehhez hasonló természeti környezettel bír még Antalszállás, Gorica és néhány puszta is.

 

* „A3” alcsoport - Az „A2” alosztálytól alig eltérő tulajdonságú néhány település tartozik ide. Legfontosabb ismérvük a nagy tszf. maximális magasság (180-215m), ugyanis a max. relief (20-40%) és a belsőségen belüli szintkülönbség (30-60m) alapján az „A2”-es csoportba is beleilleszthetőek lennének tagjai. Ezek a települések – az előzőektől eltérően – már nagyobb térbeli szórást mutatnak, de peremi területeken biztosan nem fordulnak elő (3. ábra). Az itt tárgyalt alcsoport változatos adottságú települései közül egy vegyes természeti környezettel rendelkező települést mutatunk be.

 

3. ábra: A különböző csoportokhoz tartozó települések térbeli megoszlása

 

4. ábra. Kishárságy mikrokörnyezettípus térképe

Jelmagyarázat: 1 – 5% alatti lejtésű, bel- és árvízveszélyes széles ártéri sík általában 30-40%-os természetes termőképességű talajokkal és nedves, ködhajlamos klímával; 2 – 5% alatti lejtésű, bel- és árvíztől nem veszélyeztetett keskeny, völgytalpi sík, 30-40%-os természetes termőképességű talajokkal és kevésbé nedves, ködhajlamos klímával; vagy 5% alatti lejtésű dombhát, plató gyenge talajpusztulással és általában 50-60%-os természetes termőképességű talajokkal, valamint lejtőkitettségtől nem befolyásolt helyiklímával; 3 – 5-12% közötti lejtésű felszín, közepesen erős lepusztulási folyamatokkal és talajpusztulással, általában 40-50%-os természetes termőképességű talajokkal, valamint kitettségtől függő helyiklímával; 4 – 12-25% közötti lejtésű felszín, erős lepusztulási folyamatokkal és formákkal, általában 20-30%-os természetes termőképességű talajokkal, valamint kitettségtől függő lejtőklímával; 5 – 25% fölötti lejtésű felszín, erős lepusztulási folyamatokkal, lineáris eróziós formákkal, 10-20%-os természetes termőképességű talajokkal, valamint kitettségtől függő lejtőklímával; 6 – a belsőség 1784/85-ös kiterjedése; 7 – a belsőség 1988-as kiterjedése

 

            A Zselic ÉK-i, lealacsonyodó, kevésbé tagolt területein az eróziós és deráziós völgyek befolyásoló hatása mellett megjelenik a kibillent rögök lankásabb síkjainak és a platóknak a befolyásoló szerepe is. A vizsgált terület ÉK-i részén fekvő Jágónak is könnyen „felkapaszkodott” az ősi halmazos magtól K-re fekvő, széles, délies exponáltságú völgyközi hátra, ahol már útifalu formában fejlődött tovább (5. ábra). A völgytalpat és a hátat elválasztó völgyoldal nem haladja meg a 12%-os meredekséget, így az utcahálózat futása nem igazodik a szintvonalakhoz. Jágónak topográfiai fekvése előnyös, belsősége több káros folyamattól mentesült (pl. utcák, udvarok feliszapolódása; ködhajlam).

 

5. ábra: Jágónak mikrokörnyezettípus térképe (jelmagyarázat a 4. ábránál)

 

* „A2” alcsoport - Pontosan a vizsgált települések fele tartozik ide. Ez a legváltozatosabb alosztály, így itt több példát is bemutatunk. Mivel elsősorban eróziós és deráziós völgyekben kialakult településekről van szó, ezért itt a vízfolyás, a teraszok, a völgytalp vagy a különböző meredekségű völgyoldalak befolyásoló hatására szeretnénk kitérni. Az ide tartozó települések legfontosabb ismérve, hogy max. tszf.-i magasságuk 160-190m. A nagyszámú csoporttag miatt a max. relief (10-60%) és a belsőségen belüli szintkülönbség (15-50m) nagyobb szórást mutat. Az ebbe a csoportba tartozó települések a Zselic minden részén előfordulnak (3. ábra).

            A felsőszakasz jellegű völgyekben kialakult falvak közül igen érdekes alaprajzzal rendelkezik Simonfa (6. ábra). A Zselic-patak egyik jobb oldali mellékágának völgyfőjében fekszik a település belsősége. Már őseink is igyekeztek az éghajlati elemek kedvezőtlen hatásait kerülni, ezért települhettek az északias szelektől védett völgybe. Az Árpád-kori falu a török alatt is lakott maradt az elzártsága miatt. Így magja megőrizte halmazos formáját, amit a völgyfő központi területén ma is megfigyelhetünk. Ebből a magból sugarasan rövid, sokszor csak féloldalasan beépített utcák indulnak ki a legjobb domborzati és vízrajzi adottságú területek felé. A település fejlődését az északias és keleties, valamint DNy-i irányban a meredek lejtők, D és Ny felé a vizenyős völgytalp akadályozza. Szorult helyzetéből kitörési pontot csak a keskeny lejtőlábi szakaszok ill. az eróziós-deráziós völgyek jelentenek. Ez utóbbiakban vezetnek a dűlőutak a hátakon fekvő szántókhoz és az elsősorban délies kitettségű lejtőre telepített szőlőkhöz. Ezen térszínek gyorsabb elérhetősége is ösztönözhette a terjeszkedés ilyen irányát. A sokszor 25%-ot is meghaladó meredekségű lejtőkről lezúduló, eső utáni, hordalékos vizek ma is nagy problémákat okoznak a lakosságnak, így a település vezetése nagy erőfeszítéseket tesz a csatornák kiépítésére.

 

6. ábra. Simonfa mikrokörnyezettípus térképe (jelmagyarázat a 4. ábránál)

 

Keskeny talpú, mély völgyszakasz határozza meg Dinnyeberki fejlődési irányait (7. ábra). Ebben az esetben csak a Kám-völgyi-patak É-D irányú fővölgye befolyásolja a település alaprajzát, mivel nincsenek oldalvölgyek. K-i és Ny-i irányú kitörésre nem ad módot a meredek, csuszamlás veszélyes, eróziós árkokkal tagolt lejtő, így csak annak alján, a patakvölgy mentén lehetséges az ősi magból való terjeszkedés. Másrészt viszont a település alaprajzát alig bontja meg a vízfolyás, mivel nem hozott létre széles, mocsaras völgytalpat. Bár már így is kettő, lejtőlábi főutca alakult ki. Az elzártságból adódó védettsége miatt a tatár és a török alatt is lakott maradt, jelenleg viszont az elnéptelenedés, elöregedés felé tart ugyanennek a helyzeti energiának a visszájára fordulása miatt.

 

7. ábra. Dinnyeberki mikrokörnyezettípus térképe (jelmagyarázat a 4. ábránál)

 

A nagyobb patakvölgyek allúviuma annyira kiszélesedhet, hogy a két parton megtelepülők között nehézkessé válik a mindennapi szoros kapcsolat fenntartása. Ekkor általában csak az egyik, a kedvezőbb feltételeket nyújtó oldalon jön létre településmag és terjeszkedése során is csak nagyon ritkán fejlődik át a túlsó partra. Egyes kivételes esetekben akár több kilométer hosszú útifalu is kialakulhat ilyen körülmények között. Ennek a típusnak a jellegzetes képviselője Mindszentgodisa (8. ábra). Ez a ma már egységes falu Felsőmindszent, Godisa (és a tőlük É-ra fekvő Gyümölcsény) egyesítéséből keletkezett 1979-ben. A korábban önálló településmagok a Felsőmindszenti-víz délies kitettségű völgyperemén jöttek létre, de mára szinte teljesen összenőttek, és egyetlen hosszú útifalut alkotnak. Ebbe a típusba sorolható még számos másik zselici település is, de természetesen kisebb-nagyobb módosulásokkal.

 

8. ábra: Mindszentgodisa mikrokörnyezettípus térképe (jelmagyarázat a 4. ábránál)

 

* „A1” alcsoport - Ebbe a csoportba a 145-160m max. tszf. magasságú települések tartoznak. Ezek közös jellemzője, hogy általában közep- és alsószakasz jellegű völgyekben jöttek létre. Nincsenek tehát rászorítva a meredek oldalak irányában való terjeszkedésre, így a belsőségen belüli szintkülönbség csak 5-25m (bár a max. relief egészen nagy is lehet - 10-50%).

Ennek a csoportnak a jeles tagja Sásd is, a térség egyik legdinamikusabban fejlődő települése (9. ábra). A későbronzkor óta biztosan lakott hely. A rómaiak óta fontos hadi- és kereskedelmi utak haladnak keresztül rajta – a mai 66-os és 661-es főút vonalán. Békeidőben vámhelyként és piachelyként jelentős helyi energiával rendelkezett, amihez kedvező mezőgazdasági adottságok is társultak. Háborús időszakokat viszont pontosan a központi fekvése miatt mindig nagyon megsínylette, így a török alóli felszabadító háborúk alatt is teljesen elnéptelenedett. A XVIII. sz. végétől egyre több központi funkciót kap. 1882-óta fontos vasúti megállóhely. Jelentős részben itt történt a zselici gazdaságok termékeinek vagonokba rakása (a rönkfa, vasúti talpfa és táp forgalma ma is kiemelkedő). 1936-ban hozzá csatolták a szomszédos Hörnyéket.

 

9. ábra: Sásd mikrokörnyezettípus térképe (jelmagyarázat a 4. ábránál)

 

A II. világháború óta a TSZ mellett élelmiszer-, könnyű- és építőipari gyárak (kenyérgyár, keverő-, fafeldolgozó- és kesztyű üzem, varroda, valamint téglagyár) is megélhetést nyújtanak. Éppen ezért a – a főleg mezőgazdasági, esetleg elzárt településekkel szemben – itt a lakosság dinamikus növekedése volt megfigyelhető az utóbbi ötven évben is (majdnem kétszeresére nőtt a népessége). 1995-ben városi rangot kapott. A természeti környezet adottságai kiválónak mondhatók, hiszen a mezőgazdaság minden formáját lehetővé tették. A Gödrei-vízfolyás és a Baranya-csatorna vizében itathattak, halászattak, sőt még malmokat is hajtattak velük. A széles allúviumon legeltethettek, kaszálhattak. (A mocsaras, vizenyős terepet kedvelő sás növény nagy mennyisége miatt kapta a helység a ma is használt nevét.) De ugyanilyen könnyen megközelíthetők voltak a településtől É-ÉNy-i irányban fekvő jó minőségű (löszön kialakult talajjal rendelkező) szántók és a DNy-ra, tagoltabb terepen fekvő erdőségek is. A település magja egy DK felé gyengén alacsonyodó (5% alatti) plató peremére települt. Az alaprajzára a XVII. sz-i újjáépítés után teljes egészében a mérnöki forma vált jellemzővé. A település terjeszkedésének irányára az ármentes térszín peremén maradás volt jellemző, bár a 1970-es években az ártér felé terjeszkedés is megfigyelhető volt (főleg iskolák és ipari létesítmények). A utóbbi évtizedekben, a családi házas építkezések fellendülésével az ÉNy-i irány vált meghatározóvá és valószínűleg ez is marad a jövőben is.

 

* „B” főcsoport - A Zselic D-i és ÉK-i részén a dombvidék egyre jobban ellaposodik és a domborzat mellett egyre nagyobb szerepet játszik a vízrajz a települések alaprajzi fejlődésében. Itt a falvak helyét, terjeszkedési irányát elsősorban a magas talajvizű területek határa jelöli ki. A szántóföldi és kertgazdálkodásnak legalkalmasabb színtere ez a Zselicben. Ezen a területen is leginkább egy- és többutcás útifalvak helyezkednek el (pl. Botykapeterd, Kacsóta, Nagypeterd). Érdekes kivételt jelent Csonkamindszent, aminek ősi alaprajza egyedülálló módon körfalu (nagyméretű Rundlig) formájú (10. ábra). A falu a D felé lealacsonyodó zselici lankák és a Bükkösdi-víz vizenyős völgytalpának a határára települt. Ezzel a síksági jellegű, védtelen tereppel indokolhatjuk alaprajzának alakját. A település fejlesztési terveiben napjainkban is nagy hangsúlyt kapott a belvíz elvezetése, ami ma is nagy problémákat okoz. A falu zsákutcás, terjeszkedési iránya az utóbbi időben D-i (a kedvezőtlenebb körülmények ellenére), amit azzal magyarázhatunk, hogy a központjától nem egészen két kilométerre D-re húzódik a 6-os főút (és nem sokkal messzebb fekszik Szentlőrinc városa). Ezen csoport településeinek környezeti sajátosságaiban közös a ködhajlam.

 

 

10. ábra: Csonkamindszent mikrokörnyezettípus térképe (jelmagyarázat a 4. ábránál)

 

 

IV. Összegzés

 

Dolgozatunkban kísérletet tettünk a zselici települések számítógépes, statisztikai osztályozására, alaprajzuk természeti környezetének egyes elemei alapján. Ezen módszer előnye a szubjektivitás teljes mellőzése. (Ezzel együtt a földrajzra jellemző komplex szemléletet is teljesen nélkülözi.) Az eredmények azt bizonyítják, hogy ilyen kis számú minta esetében is működik a módszer, azaz fő- és alcsoportokat tudunk képezni, ha nem is nagyon eltérő adottságokkal. A használt klaszteranalízis segítségével az adott településtömeget két részre bontottuk – a magasabb dombsági („A” főcsoport) és a síksággal határos, alacsony peremvidéki településekre („B” főcsoport). Az előbbieken belül pedig (elsősorban magasságfüggő) újabb alcsoportokat különítettünk el, melyekből egyes jellegzetes településeket kiválasztottunk és részletesen be is mutattunk.

 

A program kezelésében való segítségnyújtásért és a témára vonatkozó tanácsokért hálás köszönet illeti Csete Sándort és Csiky Jánost (PTE TTK Növénytan)

 

 

Felhasznált irodalom:

 

- Gyenizse P. (2000): A földrajzi energiák szerepe a zselici települések fejlődésében - in.: Dormány G. (szerk.): A táj és az ember - geográfus szemmel, Geográfus Doktoranduszok IV. Országos Konferenciája CD kötetében, SZTE, Szeged

- Gyenizse P.: Természeti környezet szerepe a Völgység településeinek kialakulásában és fejlődésében - in.: megjelenés alatt a III. Völgységi Konferencia kötetében, Bonyhád

- Elekes T. (2001): A településfejlődést befolyásoló természeti, társadalmi, gazdasági tényezők szerepe a Nyikó vízgyűjtőjén és a Székely-Sóvidéken - Ph.D. értekezés, PTE TTK, Földrajzi Intézet

- Erdősi F. (1976): A Zselic építőanyag ipara - in.: Zselici Dolgozatok III., Baranya megyei Tanács V.B. Műv. O., Pécs, pp. 36-46.

- Erdősi F. (1979): A Zselic tömegközlekedésének kialakulása - in.: Zselici Dolgozatok IV., Baranya megyei Tanács V.B. Műv. O., Pécs, pp. 66-73.

- Hajdú-Moharos J.–Hevesi A. (1997): A kárpát-pannon térség tájtagolódása - in.: Karátson Dávid (szerk.): Magyarország földje, Pannon Enciklopédia, Kertek 2000, Budapest, pp. 274-284.

- Kapronczay J. (1965): Adatok a Zselic geomorfológiájához - Földrajzi Ért. XIV. évf. 1. füzet, pp. 29-45.

- Lehmann A. (1969): XIX. századi üveghuták a Zselicben - Bararnyai Művelődés, 1969. Július

- Lehmann A. (1971a): Adatok a szentlukai üveghutáról (1807-1808) - in.: Somogy megye múltjából, Kaposvár, pp. 109-138.

- Lehmann A. (1971b): Adatok a Zselic üvegfúvó üzemeinek történetéhez - in.: Vargha K. (szerk.): Zselici Dolgozatok I., Somogy megyei Tanács V.B. Műv. O., Kaposvár, pp. 59-61.

- Lehmann A. (1971c): A Zselic természeti földrajza - MTA DTI Közlemények 15., Pécs, 100 p.

- Lehmann A. (1973): A Zselic talajeróziós problémái - in.: Zselici Dolgozatok II., Baranya megyei Tanács V.B. Műv. O., Pécs, pp. 15-25.

- Lehmann A. (1976): A zselici erdők - in.: Zselici Dolgozatok III., Baranya megyei Tanács V.B. Műv. O., Pécs, pp. 21-35.

- Lehmann A. (1979): A Zselic környezeti értékeinek alakulása 1865-1966 - in.: Zselici Dolgozatok IV., Baranya megyei Tanács V.B. Műv. O., Pécs, pp. 18-29.

- Lehmann A. (1981): Anatropogén hatások a zselici táj alakulásában - in.: Jáger M. (szerk.): Zselici Dolgozatok V., Somogy megyei Múzeumok Igazgatósága., Kaposvár, pp. 130-137.

- Lovász Gy. (1971a): Egy tájegység komplex kutatásának feladatai és módszerei - in.: Vargha K. (szerk.): Zselici Dolgozatok I., Somogy megyei Tanács V.B. Műv. O., Kaposvár, pp. 49-53.

- Lovász Gy. (1971b): Hozzászólások a Baranya megyei Zselic kutatásának feladatain c. előadáshoz - in.: Vargha K. (szerk.): Zselici Dolgozatok I., Somogy megyei Tanács V.B. Műv. O., Kaposvár, pp. 28-29.

- Lovász Gy. (1976): Az optimális gazdálkodás és a természeti környezet kapcsolata a Zselicben - in.: Zselici Dolgozatok III., Baranya megyei Tanács V.B. Műv. O., Pécs, pp. 10-16.

- Lovász Gy. (1977): Zselic - in: Lovász Gy. (szerk.): Baranya megye természeti földrajza, Baranya Megyei Levéltár, Pécs pp. 75-80.

- Lovász Gy. (1979): Kapcsolatok a felszínfejlődés és a mélységi vízkészlet között a Zselicben - in.: Zselici Dolgozatok IV., Baranya megyei Tanács V.B. Műv. O., Pécs, pp. 9-17.

- Lovász Gy. (1982): A természeti viszonyok és hatásuk a társadalmi életre - in.: Füzes M. (szerk.): Sásd, Sásd Nagyközségi Közös Tanács V. B., pp. 11-56.

- Lovász Gy. (1985): Természeti viszonyok - in.: Füzes M. (szerk.): A Zselic mezsgyéjén, Mindszentgodisa, Községi Közös Tanács V. B., pp. 9-34.

- Marosi S.-Somogy S. (szerk.) (1990): Magyarország kistályainak katasztere II. - MTA FKI, Bp., pp. 578-584.

- Nagyváradi L. (1999): Közép és Dél-Dunántúli települések tipizálása természeti környezetük alakulása és állapota alapján - Ph.D. értekezés, JPTE TTK, Földrajzi Intézet

- Podani J. (1997): Bevezetés a többváltozós biológiai adatfeldolgozás rejtelmeibe - Scientia Kiadó, Budapest, pp. 173-229.

- Wilhelm Z. (1999): Az Alsó-Duna-vidék településeinek fejlődésében szerepet játszó természeti tényezők vizsgálata - Ph.D. értekezés, JPTE TTK, Földrajzi Intézet

 

 

Vissza az oldal tetejére