I. Bevezetés, célkitűzés
A kb. 1160 km2 területű Zselic természetföldrajzi határait nem
mindenütt tudjuk pontosan megadni, mivel geológiai és morfológiai viszonyai
csak részben teszik ezt lehetővé. É-i pereme egyértelműen a Kapos-folyó
szerkezeti árkában jelölhető ki. D-en és Ny-on azonban csak egy, a
törésvonalak mentén a szomszédos kistájak (Fekete-víz síkja,
Nagyatádi-dombság) felé fokozatosan lealacsonyodó szegélyterületet tudunk
megjelölni. Így itt különböző kutatók és kutatócsoportok (kis eltéréssel)
más-más helyen húzták meg a határvonalat (Hajdú-Moharos J.-Hevesi A. 1997,
Kapronczay J. 1965, Lehmann A. 1971c, Lovász Gy. 1977, Marosi S.-Somogyi S.
/szerk./ 1990). Mi Ny-on a Gyöngyös-patak és a Bárdi-patak völgyét, D felé
pedig a Szigetvárt és Szentlőrincet összekötő vonalat tekintettük a Zselic
peremének. K-felé a Baranya-csatorna É-D-i és a Bükkösdi-víz ÉK-DNy-i
szerkezeti völgyét tekintjük határnak.
Ezt a kistájat a PTE Földrajzi Intézetének több munkatársa
vizsgálta már természeti- és társadalom földrajzi szempontból is (Gyenizse
P. 2000; Erdősi F. 1976, 1979; Lovász Gy. 1971a, 1971b, 1976, 1977, 1979,
1982, 1985 stb.). Külön ki kell emelnünk azonban ezzel a területtel
kapcsolatban Dr. Lehmann Antal munkásságát, aki a legjobb összegzést adta
mindmáig a táj természeti értékeiről. A Zselic természeti földrajza c.
művében nem csak a természeti környezet leírásával, hanem annak
társadalmi-gazdasági hasznosíthatóságával is foglalkozott (Lehmann A.
1971c). Ugyanez érvényes a zselici üveghutákról írott műveire is (Lehmann A.
1969, 1971a, 1971b). A Zselici dolgozatokban megjelent cikkei pedig
természetvédelmi szempontból elemzik kiemelkedő részletességgel a kistájat (Lehmann
A. 1973, 1976, 1979, 1981).
A települések és természeti környezetük összefüggéseivel már
többen foglalkoztak a Pécsi Doktoriskola tagjai közül (Elekes T. 2001,
Nagyváradi L. 1999, Wilhelm Z. 1999 stb.). Azonban mért jellemzők alapján,
statisztikai módszerek alkalmazásával végzett csoportosításra még nem volt
példa. Ezen dolgozatban azt a célt tűztük ki magunk elé, hogy viszonylag
egzakt módon próbáljuk meg osztályozni a zselici településeket az őket
körülvevő természeti környezet alapján. A számítógépes módszerrel kapott
csoportokból egy-egy mintatelepülést, annak alaprajzát befolyásoló
természeti hatásokat részletesen is bemutatjuk. És miért a Zselicet
választottuk ki próbaterületként? Azért, mert a kistáj általunk kijelölt
határain belül igen eltérő, a síksági jellegűtől a majdnem középhegységi
formakincsű természeti környezettípusokig minden megtalálható.
II. Módszerek
Dolgozatunkban statisztikai és kartográfiai módszereket
használtunk fel.
Első lépésben az 1:25 000-es méretarányú topográfiai térképekről
leolvasott, lemért adatok segítségével próbáltuk meg jellemezni a
települések belsőségének és a természeti környezetnek a viszonyát.
Leolvastuk, kiszámoltuk a vizsgált kistáj 84 darab, XX. században önálló
településének maximális tszf. magasságát (m), minimális tszf. magasságát
(m), átlagos tszf. magasságát (m), maximális és minimális tszf. magasság
különbségét (m), a település belsőségével érintkező lejtő maximális dőlését
(relief, %), valamint a térképen ábrázolt legközelebbi felszíni víz
(vízfolyás, tó, forrás) légvonalbeli távolságát (m). Ezek a mutatók
elsősorban a települések morfológiai és hidrológiai környezetét jellemzik.
Második lépésben a Syntax program DOS alatt futó változatával
készítettünk elemzéseket a fent felsorolt jellemzők felhasználásával (Podani
J., 1997). Az adatfeldolgozáshoz használt sokváltozós analízisek a
következők voltak: 1. - hierarchikus klaszteranalízis (fúziós algoritmus:
átlagos lánc, hasonlósági index: százalékos hasonlóság); 2. - ordinációs
eljárás (standardizált főkomponens analízis). Természetesen nem minden
korábban felsorolt jellemzőt vettünk bele az elemzésbe, hiszen több
egymástól erősen függő, vagy éppen teljesen független is van köztük. A
kísérletezések során a következő három adattípus adta a legjobb eredményt:
tszf. maximális magasság; a maximális és minimális tszf. magasság különbsége
és a maximális relief. (A három egymástól független váltózó – tszf.
magasságok, max. relief, felszíni víztől való távolság – közül végül a
víztávolságot nem használtuk fel, mert ez csak a csoportok összekuszálásához
vezetett.)
A települések közvetlen természeti környezetének jellemzésére,
bemutatására pedig a már korábban is használt és bevált mikrokörnyezettípus
térképet használtuk (Gyenizse P., 2000; m. a.). Ezen térképek igazán
színesben rajzolnák ki egyértelműen a vizsgált települések alaprajzi
fejlődésének lehetőségeit, de talán így szürke skálában is értékelhetőek
lesznek.
1. ábra: A klaszteranalízis eredményeképpen kiadott hasonlóságok, azok
hierarchia rendszere és az általunk kijelölt csoportbeosztás
III. Eredmények
Az 1. ábra mutatja a Syntax program által kiszámolt települések
közötti különbséget, a bevitt jellemzők alapján. Mint a koordinátarendszer
függőleges tengelyén látszik, igazán nem beszélhetünk nagy különbségekről,
hanem csak kis eltérésekről. A két főcsoport („A” és „B”) között a maximális
eltérés csupán kb. 0,25 azaz 25%. (Igazi különbségek 50%-os eltérés fölött
jelentkeznek.) Tehát az elemzésből levonható első számú következtetés az,
hogy a vizsgált települések alapvetően hasonlóak (a megadott adatok
alapján), és csak nehezen lehet jelentősen különböző csoportokra osztani
őket.
1. táblázat: A klaszteranalízis eredményeképpen kijelölt csoportbeosztás
s. |
név: |
s. |
név: |
s. |
név: |
s. |
név: |
|
A - főcsoport |
20 |
Gálosfa |
68 |
Szatina |
22 |
Gorica |
|
A1 - alcsop. |
21 |
Godisa |
69 |
Szenna |
23 |
Gödre |
1 |
Almamellék |
24 |
Gödreszentmárton |
74 |
Szilvásszentmárton |
34 |
Kán |
2 |
Almáskeresztúr |
25 |
Gyümölcsény |
75 |
Szulimán |
42 |
Karácodfa |
30 |
Hörnyék |
26 |
Hajmás |
76 |
Tormás |
45 |
Kishárságy |
36 |
Kaposgyarmat |
27 |
Helesfa |
78 |
Töröcske |
46 |
Kiskeresztúr |
49 |
Magyarlukafa |
28 |
Hetvehely |
79 |
Vásárosbéc |
66 |
Szabás |
59 |
Sántos |
29 |
Horváthertelend |
80 |
Visnye |
71 |
Szentkatalin |
60 |
Sásd |
31 |
Ibafa |
82 |
Zselickislak |
|
|
64 |
Somogyhatvan |
37 |
Kaposhomok |
83 |
Zselicszentpál |
|
B - főcsoport |
70 |
Szentbalázs |
38 |
Kaposkeresztúr |
|
|
8 |
Basal |
72 |
Szentlászló |
40 |
Kaposszentjakab |
|
A3 - alcsop. |
9 |
Becefa |
84 |
Zsibót |
41 |
Kaposszerdahely |
4 |
Bakóca |
11 |
Botyka |
|
|
43 |
Kercseliget |
5 |
Bánya |
17 |
Csonkamindszent |
|
A2 - alcsop. |
44 |
Kishajmás |
32 |
Jágónak |
33 |
Kacsóta |
6 |
Baranyajenő |
48 |
Lipótfa |
35 |
Kaposdada |
39 |
Kaposszekcső |
10 |
Boldogasszonyfa |
50 |
Meződ |
63 |
Somogyhárságy |
47 |
Kispeterd |
12 |
Bőszénfa |
51 |
Mozsgó |
67 |
Szágy |
52 |
Nagypeterd |
13 |
Bükkösd |
54 |
Nyugotszent- |
81 |
Zselickisfalud |
53 |
Nagyváty |
14 |
Csebény |
|
erzsébet |
|
|
56 |
Pata |
15 |
Cserénfa |
55 |
Okorvölgy |
|
A4 - alcsop. |
58 |
Poklosi |
16 |
Csertő |
57 |
Patca |
3 |
Antalszállás |
62 |
Somogyapáti |
18 |
Dinnyeberki |
61 |
Simonfa |
7 |
Baranyaszent- |
73 |
Szigetvár |
19 |
Felsőmindszent |
65 |
Somogyviszló |
|
györgy |
77 |
Tótszentgyörgy |
A klaszteranalízis alapján létrehoztunk két fő csoportot,
illetve az egyiken („A”) belül négy alcsoportot (1. ábra és 1. táblázat). Az
„A” főcsoportba a tipikus dombsági térszínek települései kerültek, míg a „B”-be
a peremterületek lealacsonyodó részein elhelyezkedő, síksági
jellegzetességekkel is bíró települései tartoznak. Az „A” főcsoportra a
145-280 méteres tszf.-i maximális magasság, a 10-60%-os településsel határos
lejtés és az 5-60 méteres településen belüli magasságkülönbség jellemző. A
„B” főcsoport esetében ezek az értékek kisebbek: a maximális tszf.-i
magasság 140 m alatti, a max. relief 10% alatti, a települések belüli
magasságkülönbség maximum 15 m. Az „A” főcsoporton belül megkülönböztetett
négy alcsoport melyek kissé eltérő jellegzetességeket mutatnak. Ezek
részletes ismertetésére később kerül sor.
A vizsgált településeken főkomponens-analízist is végeztünk,
amely a 2. ábrát eredményezte. Az elemzés során a számítógép a három
kiválasztott tulajdonság alapján egy három dimenziós koordináta-rendszerben
ábrázolta a településeket. A legtöbb információt nyújtó nézetben ezt
számunkra két dimenziós, nyomtatható formába is átalakította. Ezen az ábrán
vizuálisan is érezhetjük, hogy nincsenek jól elhatárolt csoportjaink (kevés
a sűrű mag, de sok az átmeneti tag).
2. ábra: A csoportok grafikus ábrázolása főkomponens-analízis segítségével
A következőknek a statisztikailag kialakított osztályokat mutatjuk be
röviden. Sajnos a dolgozat szűkös keretei miatt csak egy-két települést
tudunk kiemelni és bemutatni részletesen. Ezen kiválasztott településeket az
un. mikrokörnyezettípus térképek segítségével jellemezzük. Az un.
mikrotérségeknek, azaz a belsőség közvetlen környékének természeti
sajátosságai is jelentős hatást gyakorolhatnak az alaprajzra. Az osztályok
bemutatásának sorrendje részben eltér a SYNTAX program által
kialakítottakétól, mivel a földrajzos logika mást diktál. A csoportokat
tehát nem, csak azok ismertetési sorrendjét változtatjuk meg. A tagoltabb,
magasra kiemelt részektől haladunk a síkabb területekig.
* „A” főcsoport - dombsági települések. Az ide tarozó települések a
legmagasabbra kiemelt központi területektől a lealacsonyodó peremi platókig
mindenütt megtalálhatók. Ebbe a főcsoportba tartozik a települések 5/6-a.
Négy alcsoportot különítettünk el benne.
*
„A4” alcsoport - Ebbe az alosztályba a legjobban kiemelt területek
települései tartoznak. Mint a 3. ábráról leolvasható, elsősorban az ún.
Magas-Zselicbe koncentrálódnak. Ezen települések maximális magassága
210-280m, maximális reliefjük 15-40%, a településeken belüli
magasságkülönbség 15-30m. Az ide tartozó települések nagy része (hasonlóan a
többi csoporthoz) itt is völgytalpakon, völgyoldalakban jött létre. Az ilyen
környezettel rendelkező településeket azonban majd az „A2”-es alcsoportnál
tárgyaljuk meg. Ehhez az alcsoporthoz tartoznak azonban a völgyközi hátakon
kialakult települések nagy része is és ezért innen emelünk ki egy példát.
Viszonylag ritkának mondható az az eset, hogy egy település erősen tagolt
területen, völgyközi háton jöjjön létre. Ezek a falvak ugyanis ki vannak
téve az erős szélből adódó hátrányoknak és forrásoktól, folyóvíztől is távol
vannak. Még is találunk a vizsgált területen ilyet, azonban ezek a
kislétszámú települések csupán a múlt században jöttek létre. Erre a legjobb
példa a Zselic központi részén fekvő Kishárságy (4. ábra). A XVIII. sz.
végén – az akkor még nagyobb forgalmú – É-D irányú – út mellett egy csárdát
építettek. E mellé települtek nem sokkal később német, majd magyar zsellérek
is. Itt tehát a helyzeti energia nagy szerepet játszott már a település
kialakulásakor is. A települést K-i és Ny-i irányból meredek,
csuszamlásveszélyes domboldalak határolják, így terjeszkedése csak É-D
irányban volt lehetséges. A szilárd burkolatú utak kiépítésével a falu
zsákutcává vált, így a korábbi telepítő tényező elvesztette értelmét. Ehhez
hasonló természeti környezettel bír még Antalszállás, Gorica és néhány
puszta is.
* „A3” alcsoport - Az „A2” alosztálytól alig eltérő tulajdonságú néhány
település tartozik ide. Legfontosabb ismérvük a nagy tszf. maximális
magasság (180-215m), ugyanis a max. relief (20-40%) és a belsőségen belüli
szintkülönbség (30-60m) alapján az „A2”-es csoportba is beleilleszthetőek
lennének tagjai. Ezek a települések – az előzőektől eltérően – már nagyobb
térbeli szórást mutatnak, de peremi területeken biztosan nem fordulnak elő
(3. ábra). Az itt tárgyalt alcsoport változatos adottságú települései közül
egy vegyes természeti környezettel rendelkező települést mutatunk be.
3. ábra: A különböző csoportokhoz tartozó települések térbeli megoszlása
4. ábra. Kishárságy mikrokörnyezettípus térképe
Jelmagyarázat: 1 – 5% alatti lejtésű, bel- és árvízveszélyes széles ártéri
sík általában 30-40%-os természetes termőképességű talajokkal és nedves,
ködhajlamos klímával; 2 – 5% alatti lejtésű, bel- és árvíztől nem
veszélyeztetett keskeny, völgytalpi sík, 30-40%-os természetes
termőképességű talajokkal és kevésbé nedves, ködhajlamos klímával; vagy 5%
alatti lejtésű dombhát, plató gyenge talajpusztulással és általában
50-60%-os természetes termőképességű talajokkal, valamint lejtőkitettségtől
nem befolyásolt helyiklímával; 3 – 5-12% közötti lejtésű felszín, közepesen
erős lepusztulási folyamatokkal és talajpusztulással, általában 40-50%-os
természetes termőképességű talajokkal, valamint kitettségtől függő
helyiklímával; 4 – 12-25% közötti lejtésű felszín, erős lepusztulási
folyamatokkal és formákkal, általában 20-30%-os természetes termőképességű
talajokkal, valamint kitettségtől függő lejtőklímával; 5 – 25% fölötti
lejtésű felszín, erős lepusztulási folyamatokkal, lineáris eróziós
formákkal, 10-20%-os természetes termőképességű talajokkal, valamint
kitettségtől függő lejtőklímával; 6 – a belsőség 1784/85-ös kiterjedése; 7 –
a belsőség 1988-as kiterjedése
A Zselic ÉK-i, lealacsonyodó, kevésbé tagolt területein az
eróziós és deráziós völgyek befolyásoló hatása mellett megjelenik a
kibillent rögök lankásabb síkjainak és a platóknak a befolyásoló szerepe is.
A vizsgált terület ÉK-i részén fekvő Jágónak is könnyen „felkapaszkodott” az
ősi halmazos magtól K-re fekvő, széles, délies exponáltságú völgyközi hátra,
ahol már útifalu formában fejlődött tovább (5. ábra). A völgytalpat és a
hátat elválasztó völgyoldal nem haladja meg a 12%-os meredekséget, így az
utcahálózat futása nem igazodik a szintvonalakhoz. Jágónak topográfiai
fekvése előnyös, belsősége több káros folyamattól mentesült (pl. utcák,
udvarok feliszapolódása; ködhajlam).
5. ábra: Jágónak mikrokörnyezettípus térképe
(jelmagyarázat a 4. ábránál)
* „A2” alcsoport - Pontosan a vizsgált települések fele tartozik ide. Ez a
legváltozatosabb alosztály, így itt több példát is bemutatunk. Mivel
elsősorban eróziós és deráziós völgyekben kialakult településekről van szó,
ezért itt a vízfolyás, a teraszok, a völgytalp vagy a különböző meredekségű
völgyoldalak befolyásoló hatására szeretnénk kitérni. Az ide tartozó
települések legfontosabb ismérve, hogy max. tszf.-i magasságuk 160-190m. A
nagyszámú csoporttag miatt a max. relief (10-60%) és a belsőségen belüli
szintkülönbség (15-50m) nagyobb szórást mutat. Az ebbe a csoportba tartozó
települések a Zselic minden részén előfordulnak (3. ábra).
A felsőszakasz jellegű völgyekben kialakult falvak közül igen
érdekes alaprajzzal rendelkezik Simonfa (6. ábra). A Zselic-patak egyik jobb
oldali mellékágának völgyfőjében fekszik a település belsősége. Már őseink
is igyekeztek az éghajlati elemek kedvezőtlen hatásait kerülni, ezért
települhettek az északias szelektől védett völgybe. Az Árpád-kori falu a
török alatt is lakott maradt az elzártsága miatt. Így magja megőrizte
halmazos formáját, amit a völgyfő központi területén ma is megfigyelhetünk.
Ebből a magból sugarasan rövid, sokszor csak féloldalasan beépített utcák
indulnak ki a legjobb domborzati és vízrajzi adottságú területek felé. A
település fejlődését az északias és keleties, valamint DNy-i irányban a
meredek lejtők, D és Ny felé a vizenyős völgytalp akadályozza. Szorult
helyzetéből kitörési pontot csak a keskeny lejtőlábi szakaszok ill. az
eróziós-deráziós völgyek jelentenek. Ez utóbbiakban vezetnek a dűlőutak a
hátakon fekvő szántókhoz és az elsősorban délies kitettségű lejtőre
telepített szőlőkhöz. Ezen térszínek gyorsabb elérhetősége is ösztönözhette
a terjeszkedés ilyen irányát. A sokszor 25%-ot is meghaladó meredekségű
lejtőkről lezúduló, eső utáni, hordalékos vizek ma is nagy problémákat
okoznak a lakosságnak, így a település vezetése nagy erőfeszítéseket tesz a
csatornák kiépítésére.
6. ábra. Simonfa mikrokörnyezettípus térképe (jelmagyarázat a 4. ábránál)
Keskeny talpú, mély völgyszakasz határozza meg Dinnyeberki fejlődési
irányait (7. ábra). Ebben az esetben csak a Kám-völgyi-patak É-D irányú
fővölgye befolyásolja a település alaprajzát, mivel nincsenek oldalvölgyek.
K-i és Ny-i irányú kitörésre nem ad módot a meredek, csuszamlás veszélyes,
eróziós árkokkal tagolt lejtő, így csak annak alján, a patakvölgy mentén
lehetséges az ősi magból való terjeszkedés. Másrészt viszont a település
alaprajzát alig bontja meg a vízfolyás, mivel nem hozott létre széles,
mocsaras völgytalpat. Bár már így is kettő, lejtőlábi főutca alakult ki. Az
elzártságból adódó védettsége miatt a tatár és a török alatt is lakott
maradt, jelenleg viszont az elnéptelenedés, elöregedés felé tart ugyanennek
a helyzeti energiának a visszájára fordulása miatt.
7. ábra. Dinnyeberki mikrokörnyezettípus térképe
(jelmagyarázat a 4. ábránál)
A nagyobb patakvölgyek allúviuma annyira kiszélesedhet, hogy a két parton
megtelepülők között nehézkessé válik a mindennapi szoros kapcsolat
fenntartása. Ekkor általában csak az egyik, a kedvezőbb feltételeket nyújtó
oldalon jön létre településmag és terjeszkedése során is csak nagyon ritkán
fejlődik át a túlsó partra. Egyes kivételes esetekben akár több kilométer
hosszú útifalu is kialakulhat ilyen körülmények között. Ennek a típusnak a
jellegzetes képviselője Mindszentgodisa (8. ábra). Ez a ma már egységes falu
Felsőmindszent, Godisa (és a tőlük É-ra fekvő Gyümölcsény) egyesítéséből
keletkezett 1979-ben. A korábban önálló településmagok a Felsőmindszenti-víz
délies kitettségű völgyperemén jöttek létre, de mára szinte teljesen
összenőttek, és egyetlen hosszú útifalut alkotnak. Ebbe a típusba sorolható
még számos másik zselici település is, de természetesen kisebb-nagyobb
módosulásokkal.
8. ábra: Mindszentgodisa mikrokörnyezettípus térképe
(jelmagyarázat a 4. ábránál)
* „A1” alcsoport - Ebbe a csoportba a 145-160m max. tszf. magasságú
települések tartoznak. Ezek közös jellemzője, hogy általában közep- és
alsószakasz jellegű völgyekben jöttek létre. Nincsenek tehát rászorítva a
meredek oldalak irányában való terjeszkedésre, így a belsőségen belüli
szintkülönbség csak 5-25m (bár a max. relief egészen nagy is lehet -
10-50%).
Ennek a csoportnak a jeles tagja Sásd is, a térség egyik legdinamikusabban
fejlődő települése (9. ábra). A későbronzkor óta biztosan lakott hely. A
rómaiak óta fontos hadi- és kereskedelmi utak haladnak keresztül rajta – a
mai 66-os és 661-es főút vonalán. Békeidőben vámhelyként és piachelyként
jelentős helyi energiával rendelkezett, amihez kedvező mezőgazdasági
adottságok is társultak. Háborús időszakokat viszont pontosan a központi
fekvése miatt mindig nagyon megsínylette, így a török alóli felszabadító
háborúk alatt is teljesen elnéptelenedett. A XVIII. sz. végétől egyre több
központi funkciót kap. 1882-óta fontos vasúti megállóhely. Jelentős részben
itt történt a zselici gazdaságok termékeinek vagonokba rakása (a rönkfa,
vasúti talpfa és táp forgalma ma is kiemelkedő). 1936-ban hozzá csatolták a
szomszédos Hörnyéket.
9. ábra: Sásd mikrokörnyezettípus térképe (jelmagyarázat a 4. ábránál)
A II. világháború óta a TSZ mellett élelmiszer-, könnyű- és építőipari
gyárak (kenyérgyár, keverő-, fafeldolgozó- és kesztyű üzem, varroda,
valamint téglagyár) is megélhetést nyújtanak. Éppen ezért a – a főleg
mezőgazdasági, esetleg elzárt településekkel szemben – itt a lakosság
dinamikus növekedése volt megfigyelhető az utóbbi ötven évben is (majdnem
kétszeresére nőtt a népessége). 1995-ben városi rangot kapott. A természeti
környezet adottságai kiválónak mondhatók, hiszen a mezőgazdaság minden
formáját lehetővé tették. A Gödrei-vízfolyás és a Baranya-csatorna vizében
itathattak, halászattak, sőt még malmokat is hajtattak velük. A széles
allúviumon legeltethettek, kaszálhattak. (A mocsaras, vizenyős terepet
kedvelő sás növény nagy mennyisége miatt kapta a helység a ma is használt
nevét.) De ugyanilyen könnyen megközelíthetők voltak a településtől É-ÉNy-i
irányban fekvő jó minőségű (löszön kialakult talajjal rendelkező) szántók és
a DNy-ra, tagoltabb terepen fekvő erdőségek is. A település magja egy DK
felé gyengén alacsonyodó (5% alatti) plató peremére települt. Az alaprajzára
a XVII. sz-i újjáépítés után teljes egészében a mérnöki forma vált
jellemzővé. A település terjeszkedésének irányára az ármentes térszín
peremén maradás volt jellemző, bár a 1970-es években az ártér felé
terjeszkedés is megfigyelhető volt (főleg iskolák és ipari létesítmények). A
utóbbi évtizedekben, a családi házas építkezések fellendülésével az ÉNy-i
irány vált meghatározóvá és valószínűleg ez is marad a jövőben is.
* „B” főcsoport - A Zselic D-i és ÉK-i részén a dombvidék egyre jobban
ellaposodik és a domborzat mellett egyre nagyobb szerepet játszik a vízrajz
a települések alaprajzi fejlődésében. Itt a falvak helyét, terjeszkedési
irányát elsősorban a magas talajvizű területek határa jelöli ki. A
szántóföldi és kertgazdálkodásnak legalkalmasabb színtere ez a Zselicben.
Ezen a területen is leginkább egy- és többutcás útifalvak helyezkednek el
(pl. Botykapeterd, Kacsóta, Nagypeterd). Érdekes kivételt jelent
Csonkamindszent, aminek ősi alaprajza egyedülálló módon körfalu (nagyméretű
Rundlig) formájú (10. ábra). A falu a D felé lealacsonyodó zselici lankák és
a Bükkösdi-víz vizenyős völgytalpának a határára települt. Ezzel a síksági
jellegű, védtelen tereppel indokolhatjuk alaprajzának alakját. A település
fejlesztési terveiben napjainkban is nagy hangsúlyt kapott a belvíz
elvezetése, ami ma is nagy problémákat okoz. A falu zsákutcás, terjeszkedési
iránya az utóbbi időben D-i (a kedvezőtlenebb körülmények ellenére), amit
azzal magyarázhatunk, hogy a központjától nem egészen két kilométerre D-re
húzódik a 6-os főút (és nem sokkal messzebb fekszik Szentlőrinc városa).
Ezen csoport településeinek környezeti sajátosságaiban közös a ködhajlam.
10. ábra: Csonkamindszent mikrokörnyezettípus térképe (jelmagyarázat a 4.
ábránál)
IV. Összegzés
Dolgozatunkban kísérletet tettünk a zselici települések számítógépes,
statisztikai osztályozására, alaprajzuk természeti környezetének egyes
elemei alapján. Ezen módszer előnye a szubjektivitás teljes mellőzése.
(Ezzel együtt a földrajzra jellemző komplex szemléletet is teljesen
nélkülözi.) Az eredmények azt bizonyítják, hogy ilyen kis számú minta
esetében is működik a módszer, azaz fő- és alcsoportokat tudunk képezni, ha
nem is nagyon eltérő adottságokkal. A használt klaszteranalízis segítségével
az adott településtömeget két részre bontottuk – a magasabb dombsági („A”
főcsoport) és a síksággal határos, alacsony peremvidéki településekre („B”
főcsoport). Az előbbieken belül pedig (elsősorban magasságfüggő) újabb
alcsoportokat különítettünk el, melyekből egyes jellegzetes településeket
kiválasztottunk és részletesen be is mutattunk.
A program kezelésében való segítségnyújtásért és a témára vonatkozó
tanácsokért hálás köszönet illeti Csete Sándort és Csiky Jánost (PTE TTK
Növénytan)
Felhasznált irodalom:
- Gyenizse P. (2000): A földrajzi energiák szerepe a zselici települések
fejlődésében - in.: Dormány G. (szerk.): A táj és az ember - geográfus
szemmel, Geográfus Doktoranduszok IV. Országos Konferenciája CD kötetében,
SZTE, Szeged
- Gyenizse P.: Természeti környezet szerepe a Völgység településeinek
kialakulásában és fejlődésében - in.: megjelenés alatt a III. Völgységi
Konferencia kötetében, Bonyhád
- Elekes T. (2001): A településfejlődést befolyásoló természeti, társadalmi,
gazdasági tényezők szerepe a Nyikó vízgyűjtőjén és a Székely-Sóvidéken -
Ph.D. értekezés, PTE TTK, Földrajzi Intézet
- Erdősi F. (1976): A Zselic építőanyag ipara - in.: Zselici Dolgozatok III.,
Baranya megyei Tanács V.B. Műv. O., Pécs, pp. 36-46.
- Erdősi F. (1979): A Zselic tömegközlekedésének kialakulása - in.: Zselici
Dolgozatok IV., Baranya megyei Tanács V.B. Műv. O., Pécs, pp. 66-73.
- Hajdú-Moharos J.–Hevesi A. (1997): A kárpát-pannon térség tájtagolódása -
in.: Karátson Dávid (szerk.): Magyarország földje, Pannon Enciklopédia,
Kertek 2000, Budapest, pp. 274-284.
- Kapronczay J. (1965): Adatok a Zselic geomorfológiájához - Földrajzi Ért.
XIV. évf. 1. füzet, pp. 29-45.
- Lehmann A. (1969): XIX. századi üveghuták a Zselicben - Bararnyai
Művelődés, 1969. Július
- Lehmann A. (1971a): Adatok a szentlukai üveghutáról (1807-1808) - in.:
Somogy megye múltjából, Kaposvár, pp. 109-138.
- Lehmann A. (1971b): Adatok a Zselic üvegfúvó üzemeinek történetéhez - in.:
Vargha K. (szerk.): Zselici Dolgozatok I., Somogy megyei Tanács V.B. Műv.
O., Kaposvár, pp. 59-61.
- Lehmann A. (1971c): A Zselic természeti földrajza - MTA DTI Közlemények
15., Pécs, 100 p.
- Lehmann A. (1973): A Zselic talajeróziós problémái - in.: Zselici
Dolgozatok II., Baranya megyei Tanács V.B. Műv. O., Pécs, pp. 15-25.
- Lehmann A. (1976): A zselici erdők - in.: Zselici Dolgozatok III., Baranya
megyei Tanács V.B. Műv. O., Pécs, pp. 21-35.
- Lehmann A. (1979): A Zselic környezeti értékeinek alakulása 1865-1966 - in.:
Zselici Dolgozatok IV., Baranya megyei Tanács V.B. Műv. O., Pécs, pp. 18-29.
- Lehmann A. (1981): Anatropogén hatások a zselici táj alakulásában - in.:
Jáger M. (szerk.): Zselici Dolgozatok V., Somogy megyei Múzeumok
Igazgatósága., Kaposvár, pp. 130-137.
- Lovász Gy. (1971a): Egy tájegység komplex kutatásának feladatai és
módszerei - in.: Vargha K. (szerk.): Zselici Dolgozatok I., Somogy megyei
Tanács V.B. Műv. O., Kaposvár, pp. 49-53.
- Lovász Gy. (1971b): Hozzászólások a Baranya megyei Zselic kutatásának
feladatain c. előadáshoz - in.: Vargha K. (szerk.): Zselici Dolgozatok I.,
Somogy megyei Tanács V.B. Műv. O., Kaposvár, pp. 28-29.
- Lovász Gy. (1976): Az optimális gazdálkodás és a természeti környezet
kapcsolata a Zselicben - in.: Zselici Dolgozatok III., Baranya megyei Tanács
V.B. Műv. O., Pécs, pp. 10-16.
- Lovász Gy. (1977): Zselic - in: Lovász Gy. (szerk.): Baranya megye
természeti földrajza, Baranya Megyei Levéltár, Pécs pp. 75-80.
- Lovász Gy. (1979): Kapcsolatok a felszínfejlődés és a mélységi vízkészlet
között a Zselicben - in.: Zselici Dolgozatok IV., Baranya megyei Tanács V.B.
Műv. O., Pécs, pp. 9-17.
- Lovász Gy. (1982): A természeti viszonyok és hatásuk a társadalmi életre -
in.: Füzes M. (szerk.): Sásd, Sásd Nagyközségi Közös Tanács V. B., pp.
11-56.
- Lovász Gy. (1985): Természeti viszonyok - in.: Füzes M. (szerk.): A Zselic
mezsgyéjén, Mindszentgodisa, Községi Közös Tanács V. B., pp. 9-34.
- Marosi S.-Somogy S. (szerk.) (1990): Magyarország kistályainak katasztere
II. - MTA FKI, Bp., pp. 578-584.
- Nagyváradi L. (1999): Közép és Dél-Dunántúli települések tipizálása
természeti környezetük alakulása és állapota alapján - Ph.D. értekezés, JPTE
TTK, Földrajzi Intézet
- Podani J. (1997): Bevezetés a többváltozós biológiai adatfeldolgozás
rejtelmeibe - Scientia Kiadó, Budapest, pp. 173-229.
- Wilhelm Z. (1999): Az Alsó-Duna-vidék településeinek fejlődésében szerepet
játszó természeti tényezők vizsgálata - Ph.D. értekezés, JPTE TTK, Földrajzi
Intézet