Bevezetés

A települések élete (fejlődése, stagnálása illetve elhalása) és az őket övező természeti környezet jellege között gyakran igen szoros kapcsolat áll fenn. A meglehetősen széles és sokrétű kapcsolatrendszer néhány sajátosságát már sok kutató elemezte (Marosi S.-Szilárd J., 1963, 1974). A legtöbb településmodellben (Mendöl T., 1963; Prinz Gy.; 1922, 1954, 1955; Tóth J.,1981) ez a tényező is nagy hangsúlyt kap a társadalmi, gazdasági és műszaki szempontok mellett.

A természeti környezet nem csak a hálózat sűrűségét (Lovász Gy., 1979), de a település alaprajzát is befolyásolhatja (Gyenizse P., 1998; Wallner E., 1958, 1961). Az alaprajzi sajátosságok kialakulásáról több népesség- és településföldrajzi kutatásokat végző szakember is tett megállapításokat kutatásai során. Az első hazai és világviszonylatban is korszerű analízist - többek között ebben a kérdésben is - Mendöl T. (1963) adta. A korábban végzett regionális vizsgálatok azonban igazolják, hogy több esetben a domborzat és a felszíni hidrológiai viszonyok együttes hatása is befolyásoló tényező lehet (Gyenizse P.-Lovász Gy., 1996; Lovász Gy., 1978; Nagyváradi L., 1996 stb.).

1. ábra. A vizsgált terület

Célunk az volt, hogy összegyűjtsük azokat a természetföldrajzi tényezőket, amelyek a múltban és ma is befolyásolják a Völgység települések kialakulását, gazdasági fejlődését és térbeli terjeszkedését. Vizsgálatunkat időkeresztmetszetben (településtörténeti adatokat és régi térképeket is felhasználva) végeztük. Ezeket összehasonlítottuk a mai térképeken látható alaprajzokkal és kiegészítettük a terepmunka során tapasztaltakkal. A vizsgált településeket az 1. ábra mutatja.

Természeti környezet hatása a településhálózatra, a településalaprajzokra és a területhasználatra

A Völgység dombvidéke a Dél-Dunántúl egyik legváltozatosabb sűrűségű településhálózattal rendelkező térsége (2. ábra). Ennek okaként a geomorfológiai viszonyokat jelölhetjük meg. A vizsgált terület a pleisztocénben eleinte üledékgyűjtő medence volt, majd kiemelkedett, de nem egyenletesen. Legmagasabbra az ÉNy-i, legkevésbé a DK-i része emelkedett. Felújultak a korábban már meglévő, nagyrészt K-Ny-i irányú repedések, melyek ma determinálják a völgyek futását. (Ezek a völgyek pedig természetesen a településeket és egyéb emberi létesítményeket, tevékenységeket befolyásolják.) A kistáj ÉNy-i része magasra kiemelt eróziós-deráziós dombság, meredekebb lejtőkkel, keskenyebb gerincekkel, erősebb lepusztulási folyamatokkal, nagyrészt alacsonyabb termőképességű agyagbemosódásos barna erdőtalajjal. A középső és DK-i területekre a mérsékelten tagolt, alacsony dombsági formakincs és D-re billent platók jellemzőek. A széles hátak, platók, valamint a jobb minőségű talajok (csernozjom barna erdőtalaj, mészlepedékes csernozjom) mindig biztosabb megélhetést nyújtottak. Ezek a természeti jellemzők összhangban vannak a 2. ábrán látható településsűrűségi térképpel. Itt is megállapíthatjuk, hogy a korábbi évszázadokban kizárólagos fontosságú mezőgazdaság számára kedvezőbb helyeken sűrűbben, a kedvezőtlenebb helyeken ritkábban állnak települések. Ezen kívül megfigyelhető, hogy az ún. szegélyhatás miatt a legjelentősebb településsűrűsödés a Völgységi-patak mentén jelentkezik.

2. ábra. A Völgység településsűrűség térképe

A széles völgyközi hátakon és platókon ritkán találhatók települések, azonban a felszínt szabdaló eróziós és deráziós völgyekben és völgyperemeken annál gyakrabban. A Völgység településeinek alaprajzi fejlődését mintegy 91%-ban befolyásolták völgyek (völgytalpak, völgyoldalak). Dombháton, vízszintes vagy kissé lejtő platókon fekszik a községek 9%-a. A 3. ábrán a vizsgált terület településeinek orográfiai expozíció megoszlását láthatjuk. Ennek készítéséhez az I. Katonai Felmérési és az 1988-as térképekről olvastuk le a települések égtáji fekvését, figyelembe véve, hogy egy község több irányt is képviselhet. A diagrammon megfigyelhető a K-i és Ny-i irány kiemelkedése, amit az uralkodóan K-Ny-i irányú fővölgyekbe torkoló mellékvölgyek hatásával lehet magyarázni. Ezek védettebbek a fővölgyeknél, így letelepedésre szintén csábítóak. Erősen érvényesülnek továbbá a délies irányok (DK-D-DNy), valamint az É-i kitettség is. Ezeket az előbb említett fővölgyek D-re ill. É-ra néző oldalaiban létrejött falvak okozzák. A korábbi földtörténeti korokban kialakult, tektonikailag előrejelzett völgyek tehát nagy hatással vannak a mai társadaomra, gazdaságra és a műszaki létesítményekre. Összességében a délies kitettségek uralják a diagrammot. Ez ezen kistájon is igazolja azt a megfigyelést, hogy az emberek a lehető legnagyobb besugárzási nyereséggel rendelkező hely felé törekednek településük kialakításánál.

3. ábra. A Völgység településeinek orográfiai exponáltsága

(Sík felszínen fekszik: 1784 - 2%, 1987 - 11,6%)

A dolgozat szűkös terjedelme miatt nem tudjuk minden egyes település esetében a kialakulásában és fejlődésében szerepet játszó természeti tényezőket külön-külön részletesen elemezni. A következőkben egy általános képet szeretnénk festeni a falvak területhasználatáról és a természeti környezet településalaprajz-módosító hatásáról.

A Völgység a kőkortól lakott, amit a régészeti leletek is mutatnak. A települések nagy része a tektonikusan előrejelzett völgyekben és azok mellékvölgyeiben jött létre. Itt elegendő hely jutott a letelepedni vágyó embercsoportoknak. A völgyek szelektől védettebb terepet nyújtottak mint a környező dombhátak. A felszíni vizekben szegény platókkal ellentétben, az itt feltörő források és patakok ivásra, tisztálkodásra és egyéb szükségletekhez biztosították a vizet.

4. ábra. Kisvejke mikrokörnyezettípus térképe

(1 – 5% alatti lejtésű, bel- és árvízveszélyes széles ártéri sík általában 30-40%-os természetes termőképességű talajokkal és nedves, ködhajlamos klímával; 2 – 5% alatti lejtésű, bel- és árvíztől nem veszélyeztetett keskeny, völgytalpi sík, 30-40%-os természetes termőképességű talajokkal és kevésbé nedves, ködhajlamos klímával; vagy 5% alatti lejtésű dombhát, plató gyenge talajpusztulással és általában 50-60%-os természetes termőképességű talajokkal, valamint lejtőkitettségtől nem befolyásolt helyiklímával; 3 – 5-12% közötti lejtésű felszín, közepesen erős lepusztulási folyamatokkal és talajpusztulással, általában 40-50%-os természetes termőképességű talajokkal, valamint kitettségtől függő helyiklímával; 4 – 12-25% közötti lejtésű felszín, erős lepusztulási folyamatokkal és formákkal, általában 20-30%-os természetes termőképességű talajokkal, valamint kitettségtől függő lejtőklímával; 5 – 25% fölötti lejtésű felszín, erős lepusztulási folyamatokkal, lineáris eróziós formákkal, 10-20%-os természetes termőképességű talajokkal, valamint kitettségtől függő lejtőklímával; 6 – a belsőség 1784/85-ös kiterjedése; 7 – a belsőség 1988-as kiterjedése)

5. ábra. Csikóstöttös mikrokörnyezettípus térképe (jelmagyarázat a 4. ábránál)

A települések alaprajzát a Völgységben elsősorban a domborzat (eróziós és deráziós völgyek) és a vízrajz befolyásolta. A szétágazó völgyfőkben halmaztelepülések alakultak ki (pl. Kisvejke) (4. ábra). Azonban a legjellegzetesebb alaprajztípus a térségben az útifalu változat, melyek eleinte egy- majd később többutcás formát öltöttek. Létrejöttükben feltehetőleg fontos szerepet játszott a "helyhiány", mivel a patakvölgyekben a vizenyős ártér és a néha elég meredek lejtő felé is kedvezőtlen volt a terjeszkedési lehetőség (pl. Csikóstöttös) (5. ábra). A települések alaprajza gyakran igazodik a völgyoldalak futásához (pl. Csikóstöttös, Kisvaszar). A nagyobb patakok völgyében a terjeszkedést megnehezítette a széles, vizenyős völgytalp (pl. Ág, Bonyhád, Kisdorog) (6. ábra). Az újabb, XX. sz.-i településrészek már az építkezést és telekosztást megkönnyítő dombhátakon és lankás völgyoldalakban alakultak ki (pl. Aparhant, Györe). Századunkban a jobb építési, szigetelési és fűtési technológiák már lehetővé teszik a kevésbé védett helyen való építkezéseket. A Középső Völgységre jellemző, délies platók ideális helyet nyújtottak a letelepedésre, hiszen a terjeszkedést ritkán gátolta morfológiai vagy hidrológiai akadály, és a helyi klíma is kedvező. Platón terjeszkedő, összetett alaprajzzal bíró településre legjobb példa Mágocs.

6. ábra. Ág mikrokörnyezettípus térképe (jelmagyarázat a 4. ábránál)

A területhasználat jól illeszkedik a természeti adottságokhoz. A területet XVIII. század végéig jórészt erdő borította, amely már csak nyomokban található mag az északi domboldalakon. A dombhátakon és a lankás, nagy kiterjedésű délies domboldalakon könnyen és gazdaságosan lehetett szántóföldi gazdálkodást végezni ezért az ezeket eredetileg borító erdőket hamar kiirtották a betelepülő németek. A térségre jellemző területhasználati arányokat nagyon jól mutatja számunkra Bonyhádvarasd példája. A községhez tartozó terület 1927 kat. h., amiből szántó - 84%, legelő - 4%, rét - 4%, kert - 3%, erdő - 0,7%, szőlő - 0,3%, egyéb - 4%. A szántóföldi gazdálkodást elősegítette a löszön kialakult jó minőségű talaj. Elsősorban búzát, kukoricát, napraforgót, cukorrépát, burgonyát, szálas takarmányokat és dohányt termesztettek. Ez utóbbi jelentőségét mutatja be egy 1829-es, Györe faluból fennmaradt feljegyzés, amely szerint a dohány termesztéséből “több hasznot vesznek, mint gabona termesztésből”. A délies kitettségű völgy- és domboldalakon a vidéken tradicionális gyümölcs (pl. kisvejkei híres kajszi barack) és szőlőtermelés folyik. Az Apponyiak már a múlt század elején felismerték a borkészítésben rejlő lehetőségeket. Ezért a helyi kedvező természeti adottságokra ill. a németek szaktudására 1824-ben négyezer hektoliter bor befogadására alkalmas pincét építettek Lengyelben. A bort helyben palackozták. Nemzetközi versenyeken is előkelő helyezéseket értek el vele. A helyenként tíz métert is meghaladó vastagságú löszbe könnyen lehetett pincéket mélyíteni, ami a kisgazdák pincéinek kialakítását is megkönnyítette.

A patakok mentén, a vizenyős völgytalpakon, valamint az északi kitettségű lejtőkön kaszálókat, legelőket alakítottak ki. A németek XVIII. századi betelepülése után ezeknek a területeknek nagy szerepe lett, mivel elkezdődött a belterjes állattenyésztés. A sertés és juhtenyésztéssel szemben a legfontosabbá a szarvasmarha vált. A mai napig híres a sváb parasztok által kitenyésztett bonyhádi tájfajta, a vöröstarka szarvasmarha. A völgyekben kenderföldek húzódtak, és a patakok mentén kenderáztatókat létesítettek. A patakokon, malomcsatornákon vízimalmok működtek. A vízfolyások felduzzasztásával halastavakat hoztak létre.

A kistáj mezőgazdasági terményeinek feldolgozására a múlt században több üzemet is alapítottak. Ezek: sörgyár (Tevel), cipőgyár (Bonyhád), ecetgyár (Bonyhád), tejfeldoldogzó üzem (Majos), növényolajgyár (Bonyhád, Tevel).

A dombvidék ásványkincsekben szegény. Igaz, hogy a Kelet-Mecsek határán fekvő településeken (Györe, Nagymányok, Szászvár, Váralja) a múlt század közepétől mint egy évszázadig szenet bányásztak, de ezek a szénmezők igazából már a szomszéd kistájhoz tartoznak. Nagymányokon 1936-ban brikett üzemet is létesítettek (ami idény jelleggel a mai napig működik). Jó minőségű tégla-nyersanyaggal is csak korlátozott mértékben rendelkezik. Téglagyártásra alkalmas lösz és löszös üledék Alsómocsolád, Bonyhád, Bonyhádvarasd, Nagyvejke határában tártak fel.

Irodalom

- Gyenizse P.-Lovász Gy. (1996): A természeti környezettípusok és a település alaprajz kapcsolata Baranya megye déli részén - Földrajzi Ért. XLV. évf 3-4. füzet, 205-219. pp.

- Gyenizse P. (1998): Természetföldrajzi tényezők szerepe Pécsvárad fejlődésében - in.: Tésits R.-Tóth J. (szerk.): Földrajzi tanulmányok a pécsi doktoriskolából I., JPTE TTK Pécs, 217-242. pp.

- Lovász Gy. (1978): A település természeti adottságai - in: Babics A. (szerk.): Komlói monográfia, Komló város Tanácsa V. B. kiadása, Komló 19-41 pp.

- Lovász Gy. (1977): Völgység - in: Lovász Gy. (szerk.): Baranya megye természeti földrajza, Baranya Megyei Levéltár, Pécs 84-89., 330-332. pp.

- Lovász Gy. (1979): A természet környezettípusok hatása a településhálózat sűrűségére Dél-Dunántúlon - Földrajzi Közlemények 1979/4., pp. 248-256.

- Marosi S.-Somogyi S. (szerk.) (1990): Magyarország kistályainak katasztere II. - MTA FKI, Bp., 578-584. pp.

- Marosi S.-Szilárd J. (1963) A természeti földrajzi tájértékelés elvi-módszertani kérdéseiről - Földr. Ért. pp. 393-414.

- Marosi S.-Szilárd J. (1974) Domborzati hatások a gazdálkodásra és településekre - Földr. Közl. pp. 185-196.

- Mendöl T. (1963): Általános településföldrajz - Akadémiai Kiadó, Budapest, 566 p.

- Nagyváradi L. (1996): A természeti környezet változásai Komló térségében - Közlemények (JPTE TTK, Természetföldrajz Tanszék), Pécs 9 p.

- Princz Gy. (1954): A földrajzi és természeti adottságok szerepe a városépítésben - Felsőoktatási Jegyzetellátó Vállalat, Budapest 61 p.

- Princz Gy. (1922): Magyarország településformái - Hornyászky Viktor Magyar Királyi Könyvnyomdája, Budapest 16 p.

- Princz Gy. (1955): Városföldrajz - Felsőoktatási Jegyzeteláátó Vállalat, Budapest 53. p.

- Tóth J. (1981): A településhálózat és a környezet kölcsönhatásának néhány elméleti és gyakorlati kérdése - Földr. Ért. 30., pp. 268-292.

- Wallner E. (1958): Paks településképe - Földrajzi Közlemények, 1958/1. 1-25. pp.

- Wallner E. (1961): Dunaföldvár településképe - Földrajzi Értesítő, 1961/1. 67-93. pp.